A magyar iskolák március 16-án ideiglenesen, a tanév végéig bezártak, miután a kormány 5 nappal korábban (március 11-én) országos vészhelyzetet hirdetett az egész világot érintő koronavírus-járvány miatt. A lépésre szükség volt (sőt talán egy héttel hamarabb is megléphették volna). Március 16 óta a magyar diákok távoktatás keretében tanulnak otthon, miközben folyamatosan kapcsolatban vannak tanáraikkal, akiktől rendszeresen kapnak tananyagokat és számonkérő feladatokat. A járványhelyzet azóta súlyosbodott, március 28-án kijárási korlátozás is érvénybe lépett.
a kép csupán illusztráció [forrás]
A jelenlegi helyzetben az oktatás kapcsán három kérdés foglalkoztat mindenkit: 1. meddig tart még ez az egész? 2. mi lesz az idei érettségikkel? 3. mennyire hatásos a távoktatás?
Ami az első kérdést illeti: senki, még a WHO sem tudja sajnos a választ (hogy meddig tart a járvány jelentette vészhelyzet). A járvány tetőzése még sehol nem következett be, ugyanis napról-napra nő még mindig minden országban a fertőzöttek köre. Március 29-én 668 ezer volt a fertőzöttek száma (a Föld egészén), a három leginkább járványnak kitett ország pedig: az USA (124 ezer), Olaszország (93 ezer) és Spanyolország (73 ezer). (Kínában megállt a terjedés 81 ezer megbetegedésnél.) [forrás. worldometers] Rossz hír viszont, hogy amíg nem lesz vakcina (márpedig arra egy teljes évet várhatunk) nem biztos, hogy egyáltalán megállítható a járvány. A magyar közoktatás vezetői sem tudják tehát, hogy mi várható. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az idei évben (2020-ban) nem számíthatunk javulásra járvány-téren.
A második kérdés: mi lesz az idei érettségikkel? Jelenleg még a kormány álláspontjára vár mindenki, de annyi azért sejthető, hogy három lehetőség közül választanak majd. Az első az érettségik megtartása, különleges óvintézkedések megtételével, a második: az érettségik elhalasztása későbbi időpontra, harmadik pedig: on-line érettségik megtartása. A legelső verziót egyáltalán nem tartjuk jó megoldásnak, tekintve, hogy óriási járványügyi kockázatot jelent 100 ezer diák és közel ugyanennyi pedagógus iskolákba rendelése 1-2 hónapon belül. A második lehetőség, a halasztás ugyancsak jelentős problémákat vet fel, hiszen "tolhat" a felvételiztetési procedúrákon is, felborítva a bevált processeket. (Bár a teljes évnyi halasztás 2021-re, amikor két évfolyam érettségizne egyidejűleg, megfontolandó lehetőség.) Végül a harmadik forgatókönyv, az on-line érettségiztetés (amire legnagyobb az esély) új terep mindenki számára. Főleg informatikai - technikai kérdés, mert egy olyan stabil, nem meghekkelhető rendszerre van szükség, mely biztosan nem fagy le a kérdéses nap(ok)on. Nyilván a szóbeliktől ennél a verziónál el kell sajnos tekinteni.
Ami a harmadik kérdést, a távoktatás hatásfokát illeti: sem tanárként, sem szülőként nem tudok sajnos túl sok pozitívumot mondani. Az iskolák egy része szoros, másik része pedig laza kontrollt tart. Néhol napi szinte küldik és várják a tananyagokat illetve számonkéréseiket (jól működő felületek alkalmazásával), viszont túlterhelve a diákokat, másutt akadozik az egész és vagy nem működnek a kommunikációra kijelölt internetes felületek, vagy hektikus a tananyag kiküldés és a visszajelzés is (esetleg mindkét helyzet egyszerre érvényesül). A legfőbb probléma az, hogy a távoktatásnál nincs meg (vagy erősen csökkentett hatásfokú) a tanári magyarázatok lehetősége és a diákok lelkiismeretére van bízva, hogy mennyit foglalkoznak a tananyagokkal, melyeknek számonkérésére is korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre. Formalizált oktatásnál a tanulók fizikailag is jelen vannak a tanórákon, vagyis hallják, látják, érzékelik az oktatók előadásait (magyarázatait), illetve a számonkérések is jól ellenőrizhető formában, a valódi tudást kontrollálva történnek. A távoktatás hatásfoka sajnos maximum alig harmada csupán a formalizált oktatásénak.
Persze ügyes praktikákkal a 30% -os hatásfok feljebb tornázható. Az egyik ilyen, ha barátságos, de következetes módon végig megmarad a kapcsolat a diákok és tanárok között (nem csúszik ki a pedagógusok kezéből a kontakt). A másik lényeges dolog, hogy a diákoknak kiküldött tananyagok gondosan legyenek összeállítva: vagyis ezúttal nem kell maximalizmusra törekedni, inkább legyen látványos és szemléletes az összeállítás, sok képpel, ábrával, kevesebb lexikális tartalommal, hogy NE elvegye a kedvet a tanulástól (ebben az amúgy is nehéz helyzetben), hanem meghozza azt (többféle típusú szemléltető technikával) Végül harmadik elem, hogy a számonkérésekből inkább legyen most kevesebb, de több sikerélményre lehetőséget adó, mint napi szinten reménytelenül sok, ami inkább feladásra, mint tanulásra ösztönzi a gyerekeket.
Reméljük az idei tanév kérdései valahogyan megoldódnak majd és legfőképp a járvány-helyzet is javulásnak indul néhány hónapon belül.
***
