Épp 87 éve született meg Németországban, 1933 március 24-én az Ermächtigungsgesetz, azaz a felhatalmazási törvény, mely bevezette az egészen 1945 májusáig (vagyis a világháború végéig) tartó náci diktatúrát. A törvény eredetileg 4 évig volt érvényes, ám 1943-ig kétszer is meghosszabbították, majd Hitler a háború kellős közepén rendeletileg határozatlan idejűre módosította hatályát. A jogszabály a törvényhozói jogkört teljes mértékben a német kormányra ruházta, vagyis tulajdonképpen kiiktatta a parlamentet (a parlament formailag megmaradt ugyan, csak épp díszletként, valódi befolyás és erő nélkül).
A Reichstag, német parlament 1933-ban
Adolf Hitler és pártja (NSDAP) az 1932 július 31-én lezajlott választásokon nyert először, majd november 6-án újra. Bár a nácik abszolút többséget egyik alkalommal sem tudtak szerezni, Hindenburg köztársasági elnök mégis kénytelen volt rájuk ruházni a hatalmat és Hitlert kancellárrá kinevezni, tekintve, hogy nem volt más kormányzóképes erő Németországban. Hitler tehát 1933 január 30-án kancellár lett és azonnal meg is kezdte a náci diktatúra kiépítését. Ennek egyik legelső lépése volt, hogy hatalomra jutása után 53 nappal megalkotta a bevezetőben említett felhatalmazási törvényt.
A diktatúra kiépítésének azonban voltak más elemei is: ilyen volt a pártok betiltása, a szabad választások rendszerének kiiktatása, az állami erőszakszervezetek teljhatalmának biztosítása, a polgári szabadságjogok felfüggesztése, a sajtó, rádió és tömegtájékoztatás közvetlen pártirányítás alá helyezése, a cenzúra bevezetése és végül a propagandára illetve általános megfélemlítésre épülő totalitárius állam létrehozása.
Az RSHA és az SS legfőbb vezetői: Himmler, Heydrich és a GESTAPO vezetője: Heinrich Müller
Ami az állami erőszakszervezeteket illeti, azokat a Heinrich Himmler belügyminiszter jobb kezeként ismert Reinhard Heydrich (majd meggyilkolása után Ernst Kaltenbrunner) vezette Birodalmi biztonsági Főhivatal fogta össze (németül: Reichssicherheitshauptamt). Ide tartozott a GESTAPO (Titkos Államrendőrség = Geheime Staatpolizei) is mint a hivatal 4. ügyosztálya. Ez az egység foglalkozott az úgynevezett "zsidó ügyekkel". Az RSHA mellett az 1925-től működő SS (Védőosztag vagy Schutzstaffel) jól szervezett hálózata biztosította Hitler teljhatalmát, hiszen tagjai kifejezetten a Führerre (és nem a német népre, vagy Németországra) tettek esküt. Az SS jelmondata így hangzott: „Meine Ehre heißt Treue” („A hűség a becsületem”).
Az RSHA és az SS információkat gyűjtött a lakosságról és teljhatalommal eljárva bármit megtehetett azokkal, akiket a náci hatalomra veszélyesnek találtak, vagy akiknél a náci-rezsim kritizálásának gyanúját érezték. Hitler egyik legelső kritikusát, Fritz Gerlich történész-újságírót, már a Führer hatalomra jutása után másfél évvel (1934 júniusában) a dachaui koncentrációs táborba zárták, ahol még ugyanabban a hónapban meg is ölték.
A lakosságot 1933 márciusától a Joseph Goebbels propaganda-miniszter által vezetett szervezetek nemzetiszocialista üzenetei manipulálták, melyeket eleinte csak a nácik hivatalos lapjában (Völkischer Beobachter) jelentek meg, később viszont már a rádióból és más újságokból is elérték az embereket. Az egész háború alatt megtévesztő információkat közöltek a fronthelyzetről, az 1943-tól sorozatossá váló vereségekről és Németország ellenfeleiről.
Joseph Goebbels propaganda-miniszter
A hitleri német állam - mely a Weimari Köztársaság helyébe lépett - 1933 és 1945 közt sajátos rendszerben működött: a lakosság nagyobbik része egészen az első nagy háborús kudarcokig hitt a Führerben. Eltűrte az 1935-ös nürnbergi zsidótörvényeket, a nagy könyvégetéseket, náci felvonulásokat, a sajtó és szabadságjogok korlátozását és a diktatórikus berendezkedés kialakítását is. Közben azonban az első háborús sikerek után - Lengyelország, Dánia, Norvégia és Nyugat-Európa sikeres lerohanását és legyőzését követően - eljött az első vereségek ideje is.
Moszkva alatt a német hadsereg (Wehrmacht) 1941 végén óriási csatát vesztett, amit egy évvel később 1942 végén (és 1943 elején) a sztálingrádi fiaskó követett. A Volga parti városban már 300 ezer német katonát vesztett a Reich és a Führer. Következett 1944, mely rögtön három nagy változást hozott: kimerült a német gazdaság, merényletet kíséreltek meg Hitler ellen és az angolok-amerikaiak partra szálltak Normandiában. A három csapásban - melyhez az utolsó német ellentámadások kudarcai is társultak (pl ardenneki vereség) - összeomlott Hitler idegrendszere: egyre jobban erőt vett rajta a Parkinson-kór (állandósult kézremegése) és szinte mindenkivel szemben gyanakvás alakult ki benne. Innentől egyre több hibás döntést hozott, illetve egyre több értelmetlen utasításokat adott ki.
Hitler 1945 márciusában, az egyik utolsó róla készült felvételen
Mind a náci Németország, mind pedig hadserege 1944 végére összeomlott, így a végső vereség Hitler öngyilkossága után (1945 április 30.) nem sokkal elkerülhetetlenül bekövetkezett. Az 1933 március 24-én megalkotott felhatalmazási törvénnyel létrejött hitleri, diktatórikus rendszer végül közel 7 millió német halálát okozta. /2020.03.27.20:10/
***
