A cím kicsit nyilván csalóka, hiszen nehéz objektíven lemérni a kegyetlenség szintjét és az öt legkegyetlenebb történelmi alak kiválasztása is szubjektív, mert a rengeteg szóba jöhető figura közül mindenki mást választana az első ötbe. Jelen poszt mégis arra tesz kísérletet, hogy öt olyan ismert történelmi alakot mutasson be, akik valóban kegyetlenségükről voltak híresek. Ezúttal a lista a legkegyetlenebbtől indul a legkevésbé kegyetlen felé.
1. Karóbahúzó Vlad - a legkegyetlenebb
Vlad Basarab, a legelső havasalföldi fejedelem szépunokájaként jött világra, 1431-ben (Hunyadi Mátyás kortársként). Jogosan vetődhet fel: nem magyarként mit keres a listán? A válasz: mivel a magyar uralkodó hűbéreseként a Magyar Királyság történelmére is komoly hatást gyakorolt, afféle tiszteletbeli magyar nemesként tekintettek rá. Édesapja, II. Vlad fejedelem, a Zsigmond császár által alapított Sárkány Lovagrend tagja volt, így mind ő, mind fia megkapta neve mellé a Dracul (Sárkány) jelzőt, ami fia esetében Abraham Stoker író jóvoltából Drakula gróf alakban lett a XX. századra világhírű. Az ifjú Vlad Basarab alig 17 esztendősen, 1448-ban lett Havasalföld fejedelme és nagyon gyorsan hírhedtté vált kegyetlenkedéseiről. A büntetések közül, mind alattvalóival, mind az elfogott törökökkel szemben a karóba-húzást kedvelte leginkább. Az utókor így ma is gyakran Vlad Tepes, azaz Karóbahúzó Vlad néven emlegeti. Az oszmánoknál Kazıklı Bey néven lett ismert. Központja (egyben Havasalföld fővárosa) Târgoviște (Tirgovistya) volt akkoriban (Bukaresttől 60 km-re északnyugatra). Politikáját illetően inkább Mátyás szövetségese volt, mint a töröké, sőt komoly hadjáratokat indított az oszmánok ellen. 1461/62 telén 38 ezer törököt mészároltatott le a Duna mentén (két követnek pedig szögekkel rögzítette turbánjukat a koponyájukhoz, mert nem vették azt le jelenlétében). Egy másik alkalommal a Havasalföldre támadó török had azért nem volt hajlandó tovább támadni, mert megpillantotta "Tepes erdejét" ami 20 ezer karóra tűzött török fejből állt. Belpolitikájában is kegyetlen volt, a tolvajokat vagy megnyúzatta, vagy szintén karóba húzatta. Kegyetlensége miatt a nép rettegett tőle és már életében legendákat gyártott arról, hogy Vlad Tepes éjszakánként kijár a várából és ártatlanok vérét szívja. Innen indulhatott a Drakula-legenda, melyet aztán a Magyarországra utazó Abraham Stoker "felturbózva" írt meg regényében (Drakula legendája). Vlad Tepes vesztét árulások sorozata okozta: testvére Radu ellene fordult és Mátyás király kezére adta, aki bebörtönöztette. Később a magyar király mégis elengedte, hogy felhasználja a törökök ellen, ám a rettegett havasalföldi fejedelem ekkor már alig bírt támogatókkal így a török legyőzte 1476-ban Bukarest közelében és fejét karóra tűzette.
2. Cserny József
Időben nagy ugrás következik: Cserny József ugyanis a XX. században lett hírhedt gyilkos. Az egyszerű sorból származó, iparos családba született, ifjú Cserny az első világháború alatt, Szovjet-oroszországba szökve lett kommunista, alig 26 évesen. A harcok végén hazatért és Kun Bélával együtt alapítója lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A tanácsköztársaság 133 napja részben az ő tevékenységének köszönhetően kapta meg az utókortól a "vörös terror" elnevezést, ugyanis Cserny József a Forradalmi Kormányzótanács alatt működve komplett terror-szervezetet vezetett. Ez a csapat 200 fegyveresből állt és fő feladatának a kommunizmus ellenségeinek likvidálását tekintette. 1919 áprilisában és májusában számtalan gyilkosságot követtek el, teherautóikkal járva Budapestet és környékét. Később ugyan a hadsereg parancsnokainak követelésére lefegyverezték a "Cserny-csoportot", az még két hónapig segítette a "Lenin-fiúk" nevű másik terrorszervezet működését. 1919 júniusában a Ludovikások lázadása okán a Cserny-csoport újraalakult és már a Batthyány-palotában kapott helyet. Végül a tanácsköztársaságot az antant leverte a román hadsereg segítségével, így hajtóvadászat indult a kommunista terror vezetői és gyilkosai után is (ebből a hajtóvadászatból lett aztán a fehér-terror). Cserny Józsefet 1919 augusztus 4-én fogták fel, majd 4 hónapra rá 1919 december 18-án akasztották fel a Margit körúti fogház udvarán.
3. II. (Vak) Béla magyar király
II. Béla királyunk egy trónharcokkal teli időszakban született 1108-ban, vesztére Álmos herceg fiaként. Mivel édesapja trónkövetelőként lépett fel Könyves Kálmánnal szemben, az uralkodó 1115-ben lesújtott mindkettejükre. Mivel azonban Kálmán nem akarta öccsét, Álmost és az alig 7 esztendős fiát, Bélát megöletni, beérte azzal is, hogy uralkodásra alkalmatlanná tegye őket. 1115-ben mindkettejüket, Ámost és Bélát is megvakították Kálmán katonái, mégpedig a magyar nemesség tétlensége mellett. Kálmán egy évre rá meghalt és fia, a az alig 15 éves II. István került a magyar trónra. Közben a megvakított Béla herceg, (a király unokabátyjaként) egészen 1128-ig élt visszavonultan Pécsváradon. A magyar nemesség egy része közben hozzá pártolt és hatalomra segítését szerette volna elérni. II. István az említett évben kibékült Bélával és rangjához méltó ellátással telepítette le Tolnán (azt remélve, hogy így a tőle átpártol nemeseket is megnyeri). Három évvel később azonban a király vérhasban meghalt így a magyar nemesség a megvakított Béla herceget kérte fel a trón elfoglalására. A 23 éves Béla, 1131-ben lett király és azonnal bosszúja megvalósításába kezdett: még ugyanabban az évbe Aradra hívatta az ország nemeseit és szörnyű megtorlásba kezdett. Felesége, Szerbiai Ilona segítségével (aki mindent elmondott neki, amit látott) 68 magyar főurat fejeztetett le. A források szerint Béla egy trónt helyeztetett a kivégzés helyszínére, majd a lábai elé vezettette a szerinte vétkes - és megvakításában illetve apja üldöztetésében bűnös - főurakat és miközben felesége részletesen beszámolt neki az életükért rimánkodók szenvedéseiről - parancsot adott az áldozatok egymás után történő lefejezésére. A trónt és környékét vér áztatta és az esemény az Árpád-kor egyik legvéresebb cselekedete lett. Ilona (a szerb fejedelem lánya) jó feleség volt: mint Vak Béla szeme segítette az ifjú király uralkodását 10 éven keresztül (1141-ig).
4. Kinizsi Pál
Kétségtelenül hősként emlékezünk Mátyás király leghíresebb katonájára, Kinizsi Pálra, aki az egyedüli veretlen - vagyis egész életében egyetlen vereséget sem elkönyvelő, tehát minden csatájában győztes - hadvezérként szinte misztikus alakja lett történelmünknek. Kinizsi Pál 1467-ben lett Mátyás hadvezére és egyúttal Máramaros ispánja. Innentől karrierje gyorsan ívelt felfelé: 1472-ben már várat kapott szolgálataiért a királytól (Vázsonyt), majd 1479-ben egész Dél-Magyarország főkapitánya lett, 14 vármegye katonai vezetőjeként. Az feladata lett a déli végvárak megszervezése, katonai irányítása. Legnagyobb haditettének a kenyérmezei csatában aratott diadalt tekintik, mely összecsapásban - 1479 október 13 -án Erdély területén - alig 20 ezer emberével egy 45 ezres török hadat vert szét. Az ütközetben Kinizsi személyesen is harcolt, több tucat törököt lemészárolva. Antonio Bonfini így írt erről:
„Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe."
Ugyancsak győzelmet aratott Szendrőnél 1482-ben, majd számtalan szerbiai hadjáratban is. Az 1470-es és 1480-as években részt vett Mátyás király morvaországi harcaiban is. A korabeli források szerint minden általa vezetett csatában személyesen is harcolt, mint a korszak legbátrabb és legkegyetlenebb katonája. Tatay Sándor 1955-ben, megjelent híres regényében (Kinizsi Pál) legendás erejű molnárlegényként mutatja be, aki száz kilós malomkövet tálcaként használva kínálja vízzel az arra tévedő királyt. Kinzsi nevét 1494-ben bekövetkezett haláláig félelemmel ejtette ki minden török, II. Ulászló pedig szolgálataiért halála évében országbíróvá emelte.
5. Endre László nyilas államtitkár
Magyarországon a második világháború utolsó éveiben, 1944/45 -ben a nyilas katonatisztek és diplomaták befolyása egyre magasabb szintre emelkedett. Endre László is 1944 áprilisában lett a német megszállást követően a Sztójay kormány egyik államtitkára és szerzett komoly befolyást a háború végén zajló intézkedések meghozatalában. A fiatalon még jogászként dolgozó, majd alispánként tevékenykedő Endre László a 30-as években lett nyilas és náci-szimpatizáns. Gyűlölte a zsidókat és rajongott Hitlerért illetve Szálasiért. Karrierje csúcspontjának érezte a pillanatot, mikor a Magyarországra érkező Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer segítője lehetett a fél milliós vidéki zsidóság deportálásában és auschwitzi elgázosításában. Baky László államtitkár kollégájával és Jaross Andor miniszterrel együtt minden segítséget megadtak a németeknek ahhoz, hogy összeírják, gettókba zárják, majd vonatokra téve Auschwitzba szállíttassák a zsidókat. Ehhez mozgósították a teljes magyar csendőrséget és a vármegyék személyzetét is (hivatalnokokat, szolgabírókat, vasúti dolgozókat, járási szakembereket, tisztiorvosokat és egyéb segítőket). Több, mint 100 ezer csendőr és belügyi alkalmazott élén Endre László koordinálta a deportálásokat, közvetlenül Eichmann csoportjával tartva a kapcsolatot. Az egész művelet 2 hónap alatt lezajlott. Később, Horthy bukása és a nyilasok hatalomra jutása után a Nemzetbiztonsági Iroda vezetője lett, de mivel közben a szovjet front elérte Magyarországot, nyugatra próbált menekülni. Végül az amerikaiak elfogták, mint háborús bűnöst, de szovjet kérésre átadták a magyar hatóságoknak. Endre Lászlót 1946 március 29-én akasztották fel Budapesten mint félmillió ember tömeges lemészárlásának megszervezőjét.
***