Épp 155 éve annak, hogy 1865 április 14-én - pont öt nappal az április 9-én megvalósult appomattoxi fegyverletételt és így az amerikai polgárháború lezárulását követően - John Wilkes Booth a washingtoni Ford Színházban este 22 óra 30 perckor hátulról fejbe lőtte Abraham Lincoln amerikai elnököt. A merénylő a lövést követően a színpadra ugrott és bár az ugrás következtében eltörte lábát, a megdöbbent közönségnek még odakiáltotta a Caesar meggyilkolásakor is elhangzott szállóigét: "sic simper tyrannis" (így jár minden zsarnok).
Booth ezt követően elmenekült a helyszínről. Lincoln másnap reggel 7 óra 22 perckor belehalt fejsérülésébe, ám Booth kézre-kerítése még 9 napig húzódott. A merénylőt csak április 26-án találták meg egy virginiai dohány-farmon. A katonaság nagy erőkkel vonult a helyszínre, ahol heves tűzharc bontakozott ki, melynek során - miután felgyújtották a pajtát - lelőtték Booth-t. Hét társa közül négyet felakasztottak (2,5 hónappal később), hármat pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.
John Wilkes Booth neve örökre bevonult az amerikai történelembe és mint kegyetlen merénylő lett tananyag az iskolákban. Életéről azonban valójában nem sokat tudunk, főleg itt, Európában.
Lincoln meggyilkolását egy összeesküvés megszervezése előzte meg: Booth ugyanis már egy hónappal a gyilkosság előtt (márciusban) - mikor még javában tartott a polgárháború - az elnök elrablását tervezte. A vállalkozáshoz öt társat is szerzett, akikkel Lincoln hintóját tervezték megállítani, hogy aztán az elnököt elrabolva - és a még harcban álló Konföderáció fővárosába, Richmondba "szöktetve" - elfogott déli katonák kiadására kényszerítsék az északi kongresszust. A terv azonban kudarcot vallott, mert az elnök aznap másik útvonalat választott, így elkerülte a csapdát. Booth tehát új elrablási terven kezdett dolgozni, ám közben a déli csapatok nagy vereséget szenvedtek Appomattoxnál, a Lewis farmi csatában, 1865 március 29-én. Robert Lee a déli sereg főparancsnoka számára nem maradt már választás, mint a megadás, melyre a parányi falucskában Appomattox Court House -ban került sor április 9-én.
A fegyverletételt követően a déllel végsőkig szimpatizáló és a Konföderációt utolsó pillanatáig támogató Booth bosszúra készült és elhatározta Lincoln megölését. Csapatával a merénylettel párhuzamosan az alelnököt (Andrew Jacksont) és a külügyminisztert (William Sewardot) is meg akarták ölni. (Az alelnök elleni támadás végül elmaradt, Booth társa, George Atzerodt ugyanis az utolsó pillanatban letett róla, Sewardot viszont megsebesítette Lewis Powell.)
De miért volt ennyire a Dél oldalán Booth? Az 1838-ban Maryland -ben született férfi eredetileg gépészmérnöknek tanult, ám később inkább a színészetet választotta. Döntésében valószínűleg szerepet játszhatott, hogy édesapja, Junius Brutus Booth aki még Angliában látta meg a napvilágot, szintén a színészi pályát választotta. (Apja 1821-ben, 25 évesen költözött az államokba.) Mindenesetre az ifjú John Wilkes - aki 9 testvér mellett nőtt fel - huszonéves korára sikeres színész lett és gyakran lépett fel Washingtonban is. Az egyik előadásán, 1863-ban - egy Selby darabban - maga Lincoln elnök is látta a színpadon.
Lincoln 1862-ben, tisztjei között [forrás: Library of Congress, A. Gardner]
A színészet mellett Booth -t a közelgő polgárháború is nagyon foglalkoztatta; politikai hovatartozását illetően ugyanis kezdettől a déliekkel szimpatizált. Elfogadta a rabszolgaság intézményét és romantikusan idealizálta az ültetvényes déli családokat, akiket egy külön, elvarázsolt és lovagias világ hősies képviselőinek tekintett. Amikor 1859-ben John Brown északi kalandor és politikus egy rabszolgákat felkelésre bíró mozgalmat indított, Booth habozás nélkül csatlakozott az elfogására induló csapathoz. Később pedig jelen volt az abolicionista vezér felakasztásánál is. Az 1861-ben kezdődő polgárháború alatt mindvégig a délieknek szurkolt és 1863-ig, a harcok első felében - amikor a déliek még megnyerték a legtöbb csatájukat, mert a harci tapasztalat még többet nyomott a latban, mint a létszám és hadieszköz fölény (mely az északiak mellett szólt) - Booth ünnepelte a déli győzelmeket.
Aztán jött a fordulat 1863 nyarán illetve 1864 tavaszán és a délieket három csapás érte egyszerre: csatát vesztettek északon, Washington közelében, Gettysburg mellett, majd délen a Missisippi mentén, Vicksburgnál is.
Harmadik csapásként: 1864 májusában William Sherman egy 100 ezres északi sereggel Tennessee felől betört a Konföderáció területére, bevette a déliek legfőbb iparvárosát (és gazdasági szívét) Atlantát, majd az óceánpartig hatolva gyakorlatilag kettévágta a Délt. Innentől a harc eldőlt: Lee már csak a védekezésre és a visszavonulásra gondolhatott Grant és Sherman seregei elől.
A polgárháború Atlanta eleste után még valamivel több, mint fél évig tartott. Az utolsó csaták a Konföderáció északi határszélén, Richmond közelében zajlottak. Itt adta meg végül magát Robert Lee is, Appomattoxnál.
Északi tüzéregység Richmond közelében [forrás: civilwarintheeast.com]
Booth megdöbbent a déliek vereségén és előbb Lincoln elrablását, majd meggyilkolását tervezgette. A merénylet napján (1865 április 14-én) társaival a washingtoni Ford színházhoz lovagolt, egyik emberét a lovaknál hagyta, majd pisztolyával és késével Lincolt páholyához sietett. A páholyban ekkor az elnök mellett a first lady, illetve a 28 éves Henry R. Rathbone őrnagy és a tiszt menyasszonya tartózkodott. Mindannyian nagyon jól érezték magukat, hiszen egy kacagtató komédiát néztek, melynek címe "Az amerikai kuzinunk" volt.
A páholyba vezető ajtó előtt John F. Parker rendőrnek kellett volna őrt állnia (mint Lincoln aznapra kijelölt testtőre), ám a férfi szabály-ellenesen elhagyta posztját, hogy a darabot nézze. Ezt használta ki Booth, aki így akadálytalanul nyithatott be a páholyba (egyik kezében pisztolyával, másikban késével). Azonnal fejbe lőtte Lincolnt, majd elhárította Rathbone őrnagy támadását és kétszer is feléje döfött (az egyik szúrásával meg is vágta a tisztet a karján). A lövés és dulakodás után Booth le akart ugrani a színpadra, de sarkantyúja beleakadt a páholy zászlójába, így az ugrásból inkább zuhanás lett. Eltörte ugyan a lábát, de így is el tudott menekülni (a poszt elején említett felkiáltást követően). Tíz nappal később ölték meg az utána hajtóvadászatot folytató katonák.
Abraham Lincoln és gyilkosa: John Wilkes Booth
Booth utolsó szava állítólag az volt: "hiábavaló". A történészek szerint ezzel arra utalt, hogy őt hiába ölték meg, Lincolnt már nem lehet visszahozni. Ám Booth tette volt valójában hiábavaló, hiszen 27 évesen, értelmetlenül adta életét a Délért és a rabszolgatartás rendszeréért, melyet soha többé nem lehetett már feltámasztani.
***
