A történelem korai időszakában még tanították az érvelést, létezett "szónoklattan" és csak a legjobban érvelő politikusok tudtak valódi népszerűséget szerezni maguknak. Arisztotelész már a Krisztus előtti IV. században megalkotta a retorika alapjait; szerinte "a retorika olyan képesség, mely minden egyes tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségét." Később Cicero (Kr.e. 106-43), Cato (Kr.e. 95-46) és Fabius Quintilianus (Kr.u. 35-96) megmutatták, hogy milyen az igazi, hallgatóságot is magával ragadó beszéd. Még később újabb ragyogó szónokok tűntek fel a történelem színpadán, mint: Napóleon, Lincoln, Kossuth, Theodore Roosevelt, Churchill, Gandhi, Kennedy, Martin Luther King vagy Mandela. A színvonalas beszédekkel párhuzamosan a vita "műfaja" is csiszolódott, az ókor nagyjai a szenátusban majd az újkori politikusok és vezetők a szélesedő médiában VALÓDI eszmecseréket és érveléseket folytattak, személyeskedés nélkül, a másik fél meghallgatásával, logikusan felépített mondanivalóval, higgadt szempontokkal és nagyon gyakran frappáns, humoros visszavágásokkal.
Mára a "vita" csak nagyon kevés országban maradt igazi "műfaj", ahol felfedezhetőek a tényleges retorikai elemek, a nagy elődök szelleme és örökségük megidézése. Az Egyesült Államokban például nincs kongresszusi választás, elnökjelölti vita nélkül.
Emlékezetes volt Nixon és Kennedy 1960 szeptember 26 -án lefolytatott elnökjelölti televíziós vitája, mely a XX. századi politikai eszmecserék egyik fordulópontját jelentette.
Idehaza két jelentős szellemi párbaj is zajlott a médiában: 1998 május 19-én Horn Gyula és Orbán Viktor közt a Közgazdaságtudományi Egyetemen (az utóbbi fölényes győzelmével) és 2006 április 5 -én Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc közt, mely ma talán kicsit meglepő módon de Gyurcsány Ferenc egyértelmű győzelmével végződött.
Mindkettő fontos politika- és média történetei esemény volt Magyarországon, a vitakultúrát fejlesztette és a korrekt vita iránti igényt terjesztette. (A lenti képen látható kézfogás, akár szimbolikus jelentőségű is lehetne.) 
... DE ...
lényeges, hogy voltak viták, léteztek IGAZI eszmecserék, tényleges szellemi párbajok, vagyis fellelhető volt valamiféle magyar vitakultúra. Ez azonban mára teljesen eltűnt, ahogyan az igazi szónokok is. Nem hallunk már meggyőző beszédeket, jól felépített érveléseket és frappáns riposztokat, mint ahogyan a közbeszédből is eltűnt az ésszerű vita iránti igény. Ma az internet megjelenésével kialakult egy aránylag széles, körülbelül 0,5 - 1 milliós réteg (a felnőtt lakosság 10-13% -a) mely a különböző honlapokon és blogokon folytat ugyan vitákat, de ezeket az eszmecseréket elvétve lehet csak kulturált és színvonalas disputáknak nevezni. Ennek három oka van: egyrészt túl sok az érvelésekben az emóció és a személyeskedés, másrészt minden három kommentelőből kettő troll (valamilyen politikai csoportot szolgáló hozzászóló), harmadrészt pedig egész mai társadalmunkban NINCS vitakultúra. Már az iskolában sem törődnek ennek kialakításával, a szülők sem érzik fontosnak meglétét és a hazai értelmiség sem töri magát túlságosan, hogy a médiában fejlessze. De ha már ennyiszer szóba került a kifejezés, lássuk mi a vitakultúra 10 legfőbb eleme:
- - Ne személyeskedj, ne a vitapartnered személyével, hanem mondandójával foglalkozz
- - Ne az érzelmeid vezessenek a vitában
- - Érvelj, vagyis objektív, tényszerű, logikus tényezőket sorakoztass fel, a másik meggyőzésére
- - Ne térj el a témától, vagyis ne úgy próbálj fölénybe kerülni, hogy más terepre viszed a vitát
- - Ismerd el, ha valamiben - például a vita egy-egy fejezetében - jobb a másik
- - Mindig csak akkor kardoskodj valami mellett, ha valóban jártas vagy az ahhoz kapcsolódó témában
- - Sorakoztass fel hivatkozásokat, idézeteket, adatokat, melyek forrását pontosan ismered
- - Hallgasd végig a vitapartnered ne akarj a másik szavába vágásával vagy hangerővel felülkerekedni
- - Mindig reagálj a másik érveire, ne negligáld a vitapartnered érveit
- - Maradj mindvégig udvarias a vita során
Aki a fentieket betartja, az képes kulturált vitát folytatni. Közös érdek lenne, hogy minél többen legyenek, mert ha valamikor szükség volt komoly eszmecserékre, számtalan ügy társadalmi megvitatására akkor az éppen a jelenlegi korunkban van.
A magyar vitakultúra ha létezik is egyáltalán fejlesztésre szorul és éppen a hazai értelmiség közös feladata lenne a folyamat elindítása, például az internetes kommunikációban.
