Nem éltem még abban az időben, amikor 1963 november 22-én az Egyesült Államok 35. elnökét, az akkoriban 46 éves John Fitzgerlad Kennedyt lelőtték Dallasban. Viszont már 18 éves voltam, amikor 1991-ben Oliver Stone, a kiváló amerikai rendező (A szakasz című, Oscar-díjas háborús film készítője) megalkotta a Kennedy-merényletet feldolgozó "JFK - A nyitott dosszié" című drámáját. A sztori akkoriban óriási port kavart és sokak számára (többek közt az én esetemben is) örökre meghatározta az eseményhez való viszonyulást.
John F. Kennedy szinte minden szempontból megosztó személyiség volt: fiatalon lett elnök és megnyerő külseje illetve sármja nagyon sok szavazóban keltett szimpátiát iránta. Ezt a benyomást erősítette gyönyörű felesége, Jacqueline Bovuier megjelenése és kisugárzása is, így ketten együtt a fiatalos, sikeres és lendületes politikuspár illúziójáról győztek meg mindenkit. A "kirakat" csillogása mögött azonban egészen más volt a helyzet: Kennedy komoly gerincproblémákkal küzdött (gerinctámasztó fűzőt kellett viselnie egész életében), egészsége korántsem volt tökéletes egyéb szempontból sem és legalább 10 szeretővel volt kapcsolata házassága alatt. (Szeretői közé tartozott hosszabb rövidebb időre például Marilyn Monroe és Marlene Dietrich is.)
Személyiségének vegyesen megítélt aspektusa volt, hogy egy nagyon szűk bizalmi kört vont csupán be döntéseibe, másokat teljesen kizárt környezetéből. Mindenes tanácsadója Kenneth Patrick O'Donnell volt aki leginkább befolyásolni tudta, illetve testvére Robert Kennedy. Harmadik bizalmasa Robert McNamara védelmi miniszterként segítette kormányzati céljaiban. Ugyanakkor a hadsereg más vezetőivel, az FBI igazgatójával, vagyis John Edgar Hooverrel és a CIA első emberével, Allen Welsh Dulles igazgatóval kifejezetten fagyos volt kapcsolata. Sajátos elkülönülésében szerepet játszott ír származása és katolicizmusa is, melyek teljesen egyediek az amerikai elnökök sorában (nem volt másik katolikus elnöke sem előtte sem utána Amerikának) és az "ír belső kör" elkülönülésének érzetét keltette kabintejében.
Ami Kennedy politikai döntéseit illeti: javára írandó az űrkutatási program beindítása, a békehadtest megalapítása, az amerikai gazdaság bővülése, a maffia visszaszorítása, a háborúval fenyegető kubai rakétaválság megoldása, forródrót létesítése a szovjetekkel az atomcsend egyezmény tető alá hozása és a Fehér Ház megszépítése, illetve az elnöki hivatal népszerűségének, tekintélyének megnövelése. Ugyancsak sokak szemében számított, hogy lépéseket tett a faji diszkrimináció visszaszorításáért és szerette volna megakadályozni a vietnámi háború kiszélesedését illetve a hidegháború elmélyülését. Később bebizonyosodott: ez utóbbi két törekvése volt a legnagyobb probléma környezetében és óriási ellenszenvet keltett iránta a hadseregben, a fegyvergyárosoknál illetve a CIA vezetőiben (ez okozta végzetét is).
A merénylet furcsaságai
Ami azt a bizonyos napot illeti: 1963 november 22-én 12 óra 30 perckor Dallasban, az Elm Street -re kanyarodva, - miközben nyitott tetejű kocsijával a kereskedelmi központba (Trade Mart) tartott az elnöki autó (és kocsisor) - váratlanul három, (mások szerint hat) lövés érte Kennedyt és a vele egy autóban utazókat. A halálos fejlövést kapott elnököt azonnal kórházba szállították, de ott 13 órakor elhalálozott. A merényletet követő 82. percben a rendőrség elfogta a 24 éves Le Harvey Oswaldot, aki a hivatalos jelentés szerint a közeli tankönyvtár ötödik emeletéről lőtte le Kennedyt (az első lövésnél 53, a másodiknál 73, a harmadiknál pedig 81 méterről) mégpedig magányos elkövetőként, segítők és társak nélkül.
Illusztráció arról, hogy hány helyen lehettek mesterlövészek, akik mind a nyilakkal jelzett pontra, az elnöki limuzinra céloztak
Fegyverét, egy Carcano márkájú, 6,5 mm -es, forgó-tolózáras gyalogsági karabélyt, ő maga rendelte meg 20 dollárért. Két nappal a merényletet követően Oswaldot megpróbálták a megyei börtönbe átszállítani, ám a művelet közben, a rendőrség alagsorában egy Jacob Leon Rubinstein nevű (Jack Ruby -ként ismert) személy, 70 rendőr és több tucat újságíró előtt, élő egyenes TV adásban, közvetlen közelről lelőtte.
Az új amerikai elnök, Lyndon B. Johnson a Legfelsőbb Bíróság elnökét, Earl Warren főbírót bízta meg a merénylet kivizsgálásával. A Warren-bizottság 1963 december 5 és 1964 szeptember 24 között, mintegy 10 hónapon keresztül nyomozott Kennedy meggyilkolásának tárgyában, melynek során alaposan megvizsgálták a merénylet legfontosabb dokumentumát, a gyilkosságot megörökítő, 26 másodperces Zapruder-filmet is. Abraham Zapruder, 58 éves ruhagyáros teljesen véletlenül vette fel aznap Bell & Howell típusú kamerájával az eseményeket. (Később szinte kockánként milliószor tanulmányozták a hatóságok.) A bizottság végül 10 hónap után - a szemtanúk kihallgatását követően - arra a következtetésre jutott, hogy Oswald magányos merénylőként követte el tettét és az őt lelövő Ruby is teljesen egyedül cselekedett. Az amerikai közvélemény szinte egységesen utasította el a jelentést, alig akadt olyan, aki elhitte volna. A mai napig az USA -ban minden közvélemény-kutatás azt az eredmény hozza, hogy az amerikai lakosság elsöprő többsége szerint John F. Kennedy haláláért NEM Lee Harvey Oswald a felelős. A lehetséges elkövetők (és kitervelők) a legtöbb ember szerint a következők: amerikai maffia, Fidel Castro kubai elnök, Nyikita Hruscsov szovjet vezető és végül: az amerikai fegyvergyárosok - szenátorok - CIA vezetők - tábornokok köre.
Oliver Stone 1991-es filmje
A világhírű rendező drámájának középpontjában Jim Garrison new orleansi kerületi ügyész áll, aki saját elhatározásból kezd nyomozást a merénylet ügyében. Mivel ő maga sem tudja elfogadni a Warren-jelentést, csapatával együtt arra készül, hogy kiderítse a valóságot. A ténylegesen is komoly nyomozást folytató Garrisont a filmben Kevin Costner alakítja. A film elejétől a végig azt sejteti, hogy Kennedy meggyilkolása mögött egy kiterjedt összeesküvés állt, melyet az egész ügyet végigkísérő furcsaságok is bizonyítják.
Ami valóban szöget üt az ember fejében a filmet megtekintve az a következő 8 körülmény: 1.) Miért követtek el az elnök biztonságáért felelős biztonsági szolgálatok annyi hibát és hanyagságot azon a bizonyos napon, a dallasi elnöki látogatás megszervezésekor? (Nyitott tetejű autó, logikátlan útvonal, kevés ügynök a helyszínen, őrizetlen tetők, felderítetlen ablakok mindenhol az útvonalon ... stb, stb) 2.) Hogyan volt lehetséges, hogy mindössze 82 perc alatt kézre tudták kerítették Lee Harvey Oswaldot és néhány órán belül már be is mutatták életrajzát, életének minden "gyanús" percével együtt (mintha csak készenlétben állt volna anyaga)? 3.) Hogyan volt képes a korábban csak közepes lő-eredményeket produkáló Oswald, a merényletkor mesterlövészeket megszégyenítő lövések leadására (néhány másodperc alatt) egy kifejezetten nem túl jó minőségűnek tartott és rosszul beállított optikájú karabéllyal? 4.) Miért csúszott 48 órát Oswald hivatalos rendőrségi kihallgatása, mely idő alatt 70 rendőrt kikerülve lelőhette őt Ruby? 5.) Miért nem vették figyelembe a vizsgálatok során azokat a szemtanúi vallomásokat, melyek nem a tankönyvtárból leadott lövésekről szóltak, hanem arról, hogy máshonnan is lőttek az elnökre, (illetve hogyan halálozhattak el sorra a merényletet követő hónapokban és években a hivatalos verziónak ellentmondó tanúvallomások megtevői)? 6.) Miért tűnt el Kennedy boncolási jegyzőkönyve? Ha valóban elégették, miért és kinek a parancsára? 7.) Hogyan lehetséges, hogy három lövés (és három lövedék) olyan nyomokat és sérüléseket hagyjon az elnöki limuzinban és a benne ülő testekben, mint amilyenekről a jelentések szólnak? Ha a sebek és nyomok alapján kizárt a három lövés, akkor kik és honnan lőttek még az elnökre? 8.) Végül miért pont az a két ember kapta a legtöbb szerepet és hatalmat a merénylet felderítésében, akik Kennedy ellenségei voltak, mert az elnök leváltásukra és hivatalaik átszervezésére készült. Ők John Edgar Hoover FBI igazgató és Allen Welsh Dulles CIA vezető.
A valódi Oswald és Ruby
A forgatókönyv és a rendezés fokozatosan építi fel a történeten, lassan, de folyamatosan "adagolva" a furcsaságokat és hagyja, hogy a nézőben fokról fokra merüljenek fel a logikus kérdések. A hosszú, három órás játékidő nem tűnik soknak, mert érdeklődésünket egyetlen percre sem ereszti el a rendezés színessége és a színészek kitűnő játéka. Elsőként említhető ki Kevin Costner alakítása, aki hitelesen jeleníti meg a megszállottá váló ügyészt, a családjáért aggódó, de őket kényszerűen elhanyagoló apát és az igazságit konokul, eltökélten kideríteni akaró idealistát. Karaktere színes, és Costner ki is hoz belőle mindent. Ugyancsak élvezetes játékot nyújt a feleség szerepében a gyönyörű Sissy Spacek és Oswaldként Gary Oldman, aki külsejét tekintve is nagyon hasonlít a valódi merénylőre. Számomra hiteles Tommy Lee Jones is, mint az összeesküvésben kulcsszerepet játszó FBI ügynök (Clay Shaw), akit annyira védelmez a Johnson kormányzat, hogy Garrison képtelen bármit is rábizonyítani. Végül zseniális mister X szerepében Donald Sutherland, akinek jelenet (a film közepén) összefoglalja Oliver Stone véleményét a Kennedy-merényletről, hiszen kimondja kik tették.
Végkövetkeztetések, film és valóság
Itt el is érkeztünk a film igazi üzenetéhez, amivel a magam részéről maximális egyetértek: arról van szó, hogy Kennedynek azért kellett meghalnia, mert bel- és külpolitikája 1962/63 -ban túl sok érdeket sértett Amerika legfelsőbb köreiben (Deep State). Maguk az amerikai titkosszolgálatok (plusz a CIA és az FBI) illetve a hadsereg-vezetés ölette meg, a mögöttük álló és velük érdekközösséget alkotó szenátori csoportok (fegyvergyárosok) közreműködésével, hogy megakadályozzák Kennedy politikai irányváltását.
Az USA valódi urai 1963 novemberében: Dulles CIA igazgató és Hoover FBI vezető
Ez az irányváltás ugyanis fenyegette pénzügyi és egyéb érdekeiket: Kennedy csökkenteni akarta Amerika részvételét a vietnami háborúban (sőt ki akarta vonni az amerikai csapatokat is Indokínából), ami a fegyvergyárosok megrendeléseit és bevételeit is csorbította volna, nem beszélve a háborút akaró, ambiciózus tábornoki- és tiszti kar "cserben hagyásáról". Ez volt a fő probléma Kennedyvel. Halála viszont megoldotta a Deep State szinte minden problémáját: Amerika nyakig merülhetett a vietnami háborúba (ami azért tegyük hozzák végül nem teljesen úgy végződött, ahogyan azt Kennedy halálakor még hitték), amellett folytatódhatott a hidegháború is (amit Kennedy szintén mérsékelni akart), leállították a CIA átszervezését (amitől Dulles annyira tartott és amiért részt vett a merényletben, majd annak eltussolásában), illetve a bankjegykibocsátás is megmaradt a FED (Federal Reserve System) kezében. Ami a maffiát illeti: Oliver Stone szerint nekik is volt szerepük a merényletben (a helyszínen voltak embereik), mert Kennedy a maffiát is üldözte.
A Kennedy-merénylet a mai napig a legnagyobb érdeklődésre számot tartó múltbeli esemény Amerika történetében. Bár az akták túlnyomó részének titkosítását már feloldották, valójában az 1963 novemberében elzárt iratok egy kis hányada (épp a legfontosabb anyagok) ma sem hozzáférhetőek. Nyilván nem véletlenül. /2020.03.26.11:50/
Felhasznált anyagok:
- Kennedy élete és rejtélyes halála - történelemcikkek.hu - 2015.02.14.
- Hahner Péter: A nem létező rejtély Panem Kiadó, Bp., 2013
- A három leghíresebb merénylet - történelemtanulás blog - 2014.11.02.
- Kinek ált érdekében Kennedy megölése - Fabius - 2017.08.03.
- A Kennedy-merénylet 10 aspektusa - Morpheusz blog - 2017.10.28.
***
