Évtizedeken keresztül elvárta a magyar pártállam - előbb Rákosi Mátyás, majd Kádár János vezetésével - hogy megünnepeljük minden év áprilisának negyedik napját, mert a "hősies" vörös hadsereg ezen napon "szabadította fel" hazánkat a nácik uralma alól. A "felszabadulás ünnepe", ahogyan  akkoriban nevezték, piros betűs napként szerepelt az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as évek naptáraiban is, noha sem a felszabadulás ténye, sem annak pontos dátuma nem stimmelt.

Katonai ünnepség április 4-én, az 1950-es években. Forrás: Fortepan

Sokáig nagyszabású ünnepségek, katonai felvonulások, parádék és tömegrendezvények keretében emlékezett meg az ország a dicső Vörös Hadsereg áldozatos, felszabadító harcáról [lásd fenti képet]

Megszabadulva azonban a marxista terminológiától, viszgáljuk meg először a fogalmat: felszabadulás. A kifejezést azt az érzetet kelti, hogy egy súlyos és szenvedésekkel teli elnyomás alól történő megváltás zajlott 1945 áprilisában, melynek során a megszállók által sanyargatott nép megmentőiként fogadta a segítségükre érkező hősöket. Nos, ez a kép enyhén szólva sem stimmel: a Magyar Királyság 1940 november 20-án önként írta alá a Hitler vezette Háromhatalmi Egyezményhez való csatlakozást (gróf Csáky István külügyminiszter kézjegyével ellátva a szerződést), így a náci Németország egyik legkomolyabb szövetségesei voltunk, a háború kezdetétől.

Ráadásul a végsőkig ki is tartottunk Hitler mellett: az 1944 márciusi német megszállás után is segítettük a Wehrmacht harcát, sőt Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérletét követően (az 1944 október 15 utáni hónapokban) a nyilasok vezetésével küzdöttünk német "barátaink" oldalán. Kezdetben elenyészően kevés magyar katona állt át a szovjetekhez (csak Miklós Béla tábornok első magyar hadseregéből egyes csapatrészek), majd 1945 áprilisáig összesen is csupán 45-50 ezren. Ez a szám az 1944-es teljes magyar haderőnek alig 9-10 százaléka volt.

Ez arra utal, hogy az évtizedeken keresztül felszabadítókként beállított szovjet csapatokat a magyar hadsereg 90 százalékkal ellenségként fogadta 1944 őszén és fél éven keresztül harcot is folytatott ellenük. Budapesten 51 napig tartott az ostrom, melyben házról házra haladva valóban a legvégsőkig harcoltunk, miközben 70 ezer szovjet katonával végeztünk (a németekkel közösen). Ez már önmagában sem éppen úgy hangzik, mintha nagy testvéreinket "felszabadítókként" vártuk volna, de vegyük hozzá a bevonuló orosz katonák mára már feltárt kegyetlenségeit, erőszaktevéseit és rablásait, melyek szintén nem találtak - érthető módon - túl barátságos fogadtatásra részünkről. Komoly károkat okoztak azzal is, hogy a malenkij robot keretében 130 ezer magyar polgárt vittek kényszermunkára.

Ami a dátumot illeti: április 4, mint a hazánkból elmenekülő német csapatok "távozása" szintén nem stimmel. Joszif Sztálin ugyanis bár március 16-án táviratilag adta parancsba Zsukovnak és Tolbuhinnak (a Vörös Hadsereg főparancsnokának és a második ukrán front fejének), hogy legkésőbb április 4-ig űzzék ki Magyarországról a németeket - és a két "derék" tábornok mindent meg is tett az ukáz teljesítéséért - ám a Rábafüzes - Nemesmedves vonalon (Szentgotthárd közelében, az osztrák határon) nem várt ellenállásba ütköztek. A harcok túlnyúltak a "gazda" által megadott határidőn, ám sem Zsukov sem Tolbuhin nem mert erről Sztálinnak jelentést tenni. Ehelyett inkább, - hogy elkerüljék haragját - április 4-én győzelemről adtak hírt és a parancs teljesítéséről tájékoztatták a diktátort azzal a kijelentéssel, hogy Magyarország a náci uralom alól határidőre fel lett szabadítva. Közben viszont még 9 napig folytak a harcok az osztrák - magyar határon és csak április 13-án, sikerült az utolsó német egységeket is menekülésre kényszeríteni. Az utolsó település, amelyről elűzték a németeket, Pinkamindszent volt. A történészek által felkutatott tények és körülmények dacára Magyarország felszabadításának ünnepnapja 39 éven keresztül (1950 és 1989 között) április negyedike volt és a tankönyvekben is ez szerepelt.

Ami az úgynevezett "felszabadítást" követte, az a nyomor volt és a szovjet csapatok megszállása. Tizenkét évvel később, 1957 május 27-én szovjet - magyar kormányközi egyezmény törvényesítette a szovjet megszállást, mégpedig határidő nélkül, ideiglenesen. Ez a bizonyos "ideiglenes itt tartózkodás" aztán még kerek 34 évig tartott. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy 1991 június 16-án hagyta el Magyarországot a záhonyi hídon áthajtva fekete Volgáján.

*** 

Facebook oldalunk

Olaszország már a koronavírus európai megjelenése után néhány héttel, vagyis már február elején-közepén a koronavírus járvány egyik legnagyobb mértékben sújtott területe lett. A Dél-európai országban február 21-én halálozott el a legelső beteg, de 10 nappal később, már 30 idős ember búcsúzott az élettől a vírus miatt. [A lenti képen: milánói dóm látható március első napjaiban.]

Forrás: Grabowski Foto/Shutterstock

Március 4-én bezártak az olasz iskolák, március 7-én karantén alá került Észak-Olaszország, március 9-én pedig az egész talján állam. Március 11-én elrendelték a kijárási tilalmat (pontosabban: korlátozást). Azóta robbanásszerűen növekszik Olaszországban mind a fertőzöttek köre, mind pedig a halálos áldozatok száma. Jelenleg közel 120 ezer az olaszországi fertőzöttek száma (ami a második legtöbb az egész világon) és majdnem 15 ezer a járvány miatt elhunytak száma. Az itt következő táblázatban az utóbbi napok olaszországi járvány-adatai láthatóak  a halálos áldozatokat tekintve:

[forrás: worldometers.info]

[A grafikon folytatása: április 3-án 766-an, április 4-én 681-en , április 5-én pedig 525-en haltak meg Olaszországban. Ez visszaesés tehát, de az új fertőzöttek száma sajnos még mindig magas: április 4-én 4805, április 5-én 4316 új fertőzöttet regisztráltak.]

Mi történik ebben a gyönyörű országban? Miért éppen itt - és Olaszországon belül is Lombardiában - ennyire magas az elhalálozások száma (14 681 fő eddig)? (Sorrendben Spanyolország követi, 10935 halálesettel, majd az USA következik 6803 elhunyttal.) A lehetséges okokat keresve az egyik, hogy a járvány előtti influenzaszezon sokkal enyhébb volt idén, (mint a korábbi években) így a koronavírus hirtelen megjelenve egyszerre tudott lesújtani mindazokra, akiknek csoportja egy komolyabb influenza-szezon esetén megoszlott volna a két járvány között.

Mindezeken túl azonban két másik tényező is összefügg az olaszországi járvány-állapotokkal. Az egyik az olasz mentalitás és életmód, mely mindig erős közösségépítést és aktív társaséletet jelentett, a másik pedig a szabályszegő, szenvedélyes, szabadságszerető és bezártságot nehezen viselő déli vérmérséklet. Az olaszoktól idegen ugyanis a bezárkózás, a félrevonulás és az állandó otthonmaradás, így nehezebben tartják be a karantén-szabályokat is, mint mások. Több a járvány-előírás megszegés is mint Európa többi részén.

Az Észak-olaszországi nagy laksűrűség ugyancsak hozzájárul a koronavírus járvány folyamatos és nem lassuló terjedéséhez: a 23 861 négyzetkilométeres - vagyis negyed Magyarországnyi - Lombardiában többen élnek, mint nálunk: 10,1 millióan. A népsűrűség így 419 fő / km2, nálunk pedig alig 105 fő/km2. A sűrűbben népesség és a terjedés sebessége, volumene közt pedig erős a korreláció: ahol magasabb az 1 km2 -re eső népesség, ott gyakoribb az emberek közti kontakt is, vagyis halmozottan nagyobb a vírus továbbadásának esélye. (Ráadásul Lombardiában - és általában Olaszországban - gyakoribb a több generáció együttélése, egy háztartásban.)

Végül még egy fontos szempont: Olaszország és azon belül is Lombardia az egyik legmagasabb átlag-életkorú terület Európában (és a világon) így kiemelkedően magas az idősek, a 65 év felettiek aránya. Olaszországban a lakosság közel 24% -a járvány által leginkább fenyegetett 65 év felettiek korcsoportjába tartozik. Lombardiában pedig regionálisan még ennél is magasabb az arányuk: 26-30%. (Nálunk ez a szám "csak" 19-20% közötti.)

Olaszország több mint egy hónapja nagyon nagy bajban van, miként egész Európa is, benne Magyarországgal. De Olaszországot és az ottani helyzet alakulását figyelve talán leszűrhető lesz, hogy mi várhat ránk és hogyan alakulhat a járvány-helyzet, illetve mennyire lehet hatásos mindaz a védekezés, melyet ott alkalmaznak. Talán bekövetkezik Lombardiában hamarosan a fordulat és a járvány "megelégszik" Észak-Itália 1,5% százalékának megbetegedésével (és nem jut el a terjedés a 10%-ig, vagy ne adj isten tovább).

*** 

Facebook oldalunk

A koronavírus-járvány, mely Európában először január 24-én jelent meg (Franciaországban) - és azóta 70 napja tart megtorpanás nélkül, folyamatosan a Föld összes országában megjelenve és 1 millió fertőzést illetve 52 ezer halálesetet okozva - létrehozta a maga saját, külön "embertípusát" a Homo Pandemicust azaz a "járványban élő embert". Óvatos, állandóan otthon tartózkodik, lakásában dolgozik, elszigetelten él és mindenben új magatartás-mintákat követ.

Teljesen új életforma alakult ki a járvánnyal sújtott területeken, mely igazodni kényszerült a megváltozott körülményekhez. Az új típusú embernél a családi fészek egyben a munkahely is (home office), esetleg egy külön szoba, így otthon keresi kenyerét. Az új típusú embernek vérévé válik, hogy amikor elhagyja nagy ritkán otthonát, maszkot (és esetleg gumikesztyűt) húzzon, majd hazatérve és ezeket levéve rögtön alaposan kezet mosson (plusz kezet fertőtlenítsen) minimum 30 másodpercig. Az új típusú ember soha nem fog kezet ismerősével, ha találkozik velük, nem ölelkezik és mindenkitől két méter távolságot tart. 

Az új típusú ember fokozottan óvatos a házából / lakásából kilépve: nem fog meg semmit, nem ér fém felületekhez, nem készpénzzel, hanem kártyával fizet, nem keres fel más helyet csak a boltot, a gyógyszertárat és idős rokonait. Ezeken kívül rendszeresen fertőtleníti autója kormányát, műszerfalát, otthonában pedig a kilincseket. Az új típusú ember rendszeresen ellenőrzi egészségét, vitaminokat szed és időnként a szabad levegőn mozog, mégpedig teljesen egyedül, másokat elkerülve. Időnkét megméri hőmérsékletét és tart otthon lázcsillapítókat is (paracetamol hatóanyagúakat).

Az új típusú ember azonnal felkapja a fejét, ha közelében köhögést hall, majd villámgyorsan távozik onnan (amilyen messzire csak tud). Az új típusú ember folyamatosan gondol idős családtagjaira, naponta hívja őket (hogylétükről érdeklődve) és ha csak teheti mindennel ellátja őket. Az új típusú ember minden reggel először a hírekről olvas, megtudva, mi történt a járvány ügyében.

Az új típusú ember rendszeresen segíti gyermekét a tanulásban és odaül mellé, amikor az a számítógépén a távoktatási tananyagokat tanulmányozza. Az új típusú ember otthon művelődik és nyitott a világra (az interneten), miközben reméli: egyszer még újra bejárhatja. Az új típusú ember mindent tud a vírusokról, főleg a SARS-CoV-2 vírusról és annak terjedéséről, illetve az általa generált COVID-19 megbetegedésről.

Az új típusú ember tudja mekkora kincs a WC papír, a fertőtlenítőszer, az élesztő és a friss kenyér, így spórol ezekkel és beosztja tartalékait. Az új típusú ember ügyel táplálkozására és eszik rostokban, vitaminokban gazdag ételeket is, így zöldségeket, gyümölcsöket, melyeket még ki is egészít D3 és C vitaminok szedésével.

Az új típusú ember odafigyel saját maga illetve családja mentális, pszichés állapotára és tesz azért, hogy ne csak testben, de lélekben is képesek legyenek átvészelni a bezártsággal járó megpróbáltatásokat. Végül az új típusú ember nem felejt el optimista maradni és bízni a szebb jövőben. 

*** 

Facebook oldalunk

Régi történelmi "recept", hogy az emberiség bizonyos vészhelyzetekben különleges jogokkal ruházza fel vezetőit, hogy hatékonyabb, gyorsabb és egyszerűbb legyen a döntések meghozatala és ne kelljen minden alkalommal, (amikor minden perc számíthat) több száz törvényhozásbeli tagot összehívni egy-egy verdikthez. Róma például Krisztus előtt 217-ben a punok támadásakor - amikor Hannibál hadai közeledtek az örök városhoz - diktátort választott, Quintus Fabius Maximus személyében, hogy a bizalmat kapott vezető egymaga és azonnal tudjon cselekedni a bajban. Ugyanakkor a rómaiak mindig szabtak időkorlátot is a különleges tisztség viseléséhez és csak 6 hónapra engedélyezték a szenátus illetve népgyűlés mellőzését (a diktátorok korlátlan hatalommal való felruházását). Már ők is tudták, hogy a demokrácia alapjait veszélyes dolog hosszú időre kiiktatni. De milyen tényezők is alkotják a demokrácia alapjait, például napjainkban? Lényeges és érdekes kérdés ez - annak dacára, hogy most mindannyian azt találgatjuk meddig tarthat még ez az egész (koronavírus-járvány) - mert közben alapvető életformánk megtartásáról van szó.

A legfontosabb: a nép választotta parlament (országgyűlés) korlátozások nélküli, szabad és akadálytalan működésének biztosítása, melyhez az ugyancsak szabadon megalakuló pártok közti választás lehetőségének is hozzá kell tartoznia. A tiszta, vagyis csalás-, és befolyás mentes lebonyolítással zajló választások, az általános és egyenlő, illetve titkos választójog tehát szerves részét képezik a "demokrácia" tárgykörének. Ugyancsak alapfeltétel a polgári szabadságjogok biztosítása, alkotmányban rögzítése, így például a szólásszabadság, sajtószabadság, vallásszabadság, gyülekezési szabadság és még vagy száz egyéb más szabadságjog szavatolása. Lényeges az úgynevezett Montesquieu -i elvek, vagyis a hatalommegosztás elvének betartása, a hatalmi ágak - törvényhozás, igazságszolgáltatás, végrehajtó hatalom és média -  egymást ellenőrző függetlensége. Végül kiemelendő a népfelség elvének betartása, azaz egy olyan államigazgatási rendszernek a kialakítása, melyben a hatalomhoz jutó állami tisztségviselőket maga a nép ellenőrizheti és szükség esetén bármikor le is válthatja. 

Rögzítették már ezeket az elveket többször is a történelemben, például az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatában, majd nem sokkal később a nagy francia forradalom Emberi és Polgári Jognyilatkozatában és szerepel az Európai Unió 2000-ben megfogalmazott Alapjogi Chartájában is (melyet egyébként hazánk is aláírt). Miért írták le ennyiszer, ennyi fontos esemény során? Mert az emberiség egyik legnagyobb vívmányát jelentik. Annak a 2237 évnek a gyümölcsét, mely a mai kor emberét köti össze a Krisztus előtt 217-ben megválasztott római diktátorok idejével.

Időnként azonban ezeket az értékeket sajnos szemétbe dobták, mint például Adolf Hitler, aki 1933 március 24-én felhatalmazási törvényében (Ermächtigungsgesetz) teljhatalmat adott saját magának és 12 esztendőre kiiktatta a német parlamentet, továbbá a szabad választásokat és polgári szabadságjogokat is. Az eredmény 7 millió német halála és Németország földig rombolása lett a második világháború végére. Hasonlóan végződött Joszip Sztálin kommunista diktatúrája is, mely ugyan nem döntötte romba a Szovjetuniót, viszont nyomort és milliók halálát eredményezte három évtizednyi elnyomás után.

Az egyszemélyi vezetők autoriter-rendszerei és diktatúrái a mai napig vegyes megítélésűek, hiszen nem mindig lehet egyértelmű mérleget vonni sikerességük vagy éppen kudarcaik tekintetében. Horthy Miklós kormányzói jogkörét 1920-as megválasztását követően többször kibővítették, ám korszakát (a Horthy-kort) ma is több oldalról értékelik. A bethleni évek konszolidációját és gazdasági sikereit főleg a háborús bűnök és zsidótörvények (illetve deportálások) árnyalják negatív irányba. Aztán ott van de Gaulle francia elnök, aki a nácikat legyőzve lett kultikus figura hazájában mégpedig a háborút követően, ám 60-as évekbeli rendszere és a 68-as mozgalmakat elnyomó fellépése tekintélyuralmi vezetővé tették, miközben külpolitikájával Franciaországot mégis csak világhatalmi tényezővé emelte.

Voltak tehát sikeres diktátorok és sikertelen demokráciák is, az egyikre példa Fidel Castro diktatúrája [képünkön lent]

... mely diktatúra 1959 és 2008 közt egy nemzeti hős kultuszát jelentette a karibi szigeten (még akkor is ha nyilván voltak üldözöttjei is), ellen-oldalon pedig megemlíthető számtalan Nyugat európai és amerikai vezető, akik teljes eredménytelenséget tudnak csak felmutatni (elnöki ciklusaik alatt).

Mi lehetne az összegzés? Egy gondolat talán, mely arra világít rá, hogy mennyire hihetünk egy teljhatalmat kapott ember demokráciájában: "Az illúzió olyan fájdalomcsillapító, mely eltünteti a valóság és a vágyak közötti szakadékot." /Herman Wouk/ 

*** 

Facebook oldalunk

A járvány miatti otthon ücsörgés, házba vagy lakásba zárkózás és elszigeteltség kreatívvá teszi az embert a szabadidő eltöltése terén. Ez az én esetemben bizonyos filmek újranézését jelenti (egyelőre). /Aztán lehet, hogy idővel a hátsó-kertből a versailles -i park másolatát készítem majd el, ha elhúzódik a dolog./ A legújabb filmes "kiszemeltem" most a Skywalker kora lett, melyet annak idején a legelső premier-bemutatón láttam a moziban ám most újra megtekintettem (letisztult lélekkel, tabula rasa-t csinálva). 

Az első benyomásom a IX. Star Wars epizódról három hónappal ezelőtt (decemberben) nem volt éppen elragadtatott; sőt kimondottan közepes színvonalú produkciónak éreztem. Most viszont igyekeztem mindenfajta előítélettől mentesen leülni a képernyő elé, arra koncentrálva, hogy élvezzem mindazt, amivel J.J. Abrams "megkínál". Ami azt illeti, most hangyányit cizelláltabb módon, az apróságokat is észrevéve sikerült eltöltenem a vetítési idő 155 percét.

Számomra egy Star Wars produkcióban 4 dolog fontos: a történet élvezetessége (hiteles, logikus, átélhető jellege), aztán a jelenetek látványossága (űrcsaták, fénykard harcok ... stb), majd a karakterek-szereplők játéka (hiteles legyen és színes) és végül a helyszínek fantáziadús megjelenítése. Kezdjük ez utóbbival. 

Összesen nyolc helyszín bukkan fel a filmben: az Exegol bolygó (a sith lovagok ősi "fészke" [melynek zárójelben jegyzem meg: nekem nagyon bejön az elnevezése]), aztán az Ezeréves Sólyom, az Ajan Kloss dzsungelbolygó (a felkelés átmeneti központja, mely a VI. részből az Endort idézi), a Pasaana sivatagbolygó, a Kijimi bolygó, egy birodalmi Végső Rendbeli csillagromboló, a Kef Bir bolygó (a lezuhant Halálcsillag maradványokkal) és végül az Ahch-To bolygó, ahol a Last Jedi cselekményének jelentős része játszódik a visszavonult Luke -kal. Ezek közül öt tekinthető vadonatúj bolygó-helyszínnek (kettő űrhajókon játszódik, egyet pedig már láttunk korábban, az Ahch-Tó -t). Az 5 helyszínből pedig csak az Exegol és a Kef Bir tudott lenyűgözni, hiszen a Ajan Kloss szimpla erdőbolygó, a Pasaana egy natúr sivatag, a Kijimi -ből pedig alig látunk valami (csak valamiféle hóeséses városrészt).

A Kef Bir azért érdekes, mert a viharos óceánba zuhant Halálcsillag-roncson, hatalmas hullámok előtt, baromi látványos fénykard-párbajt láthatunk, mely tényleg bejöhet a mozgalmas jelenetek kedvelőinek. Sőt újranézve még inkább cool az egész. Végre találtak egy olyan hátteret, mely előtt ütős egy ilyen összecsapás (az utolsó ilyen a Mustafar láva-bolygó volt a III. epizódban). Az Exegol a másik látványos helyszín: a film utolsó 40 perce itt játszódik (leszámítva a pár perces zárójelenetet). Lenyűgözőek a 40-50 méter magas rejtélyes szobrok, a titokzatos kőbarlangok és az egész titokzatos monumentalitás, amit a hely áraszt. Baljós, fenyegető, sötét, pont ahogyan a gonosz sith-ek gyülekező-helyét elképzelhetjük. Ennyit a helyszínekről: sajnos közepes a végső mérleg, két izgalmas bolygó a nyolc színtér között.

Ami a történetet illeti (a 4 szempontból a másodikat): sajnos sok sebből vérzik. Bár kapunk négy nagy meglepetést (aki netán még nem látta a filmet, az most ugorja át ezt az egész bekezdést): az egyik, hogy az uralkodó életben van (vagyis túlélte a VI. részben a Halálcsillagon a 100 méteres zuhanást és az azt követő 30 évet), a második, hogy Rey nem más, mint az uralkodó fiának a gyermeke (vagyis Palpatine unokája), a harmadik, hogy Hux tábornok a felkelést segíti titokban (vagyis áruló) és végül a negyedik: Kylo Ren átállása a legutolsó pillanatban. Ezek nem rossz meglepik, csak éppen túl hamar süti el őket Abrams (kivéve Kylo Ren átállását). Ráadásul Hux alakjával méltatlanul bánik: bár a Last Jediben a figura kiemelt helyet tölt be a legfelső vezetésben, itt csak másodhegedűs és csupán egyetlen tábornok a sok közt. (Helyét Pryde tábornok foglalja el.) Az alapsztori amúgy egyszerű: a felkelők megtudják, hogy az uralkodó él és megpróbálják felkutatni, hogy megöljék. Ennyi. Mellékszál Rey és Kylo Ren kapcsolatának furcsa alakulása: többször megküzdenek egymással, míg végül Leia halála után Kylo Ren átáll a felkelés oldalára és Jediként hal meg, (megmentve Rey életét). Ami gáz: hogyan élhet az uralkodó? miből és kik építik meg a sok ezer hajóból álló birodalmi csillag-flottát? hogyan tud egyetlen romboló megsemmisíteni egy egész bolygót (a Kijimit)? mibe ha bele Kylo Ren? hogyan tud Palpatine az ujjaiból kiáramló energia-nyalábokkal felkelő űrhajókat blokkolni, mikor erre soha korábban nem volt példa ... stb, stb. Még vagy tucatnyi egyéb logikátlanság. A sztori tehát gyengécske, lényegesen jobb történettel is előállhattak volna a Disney agytrösztjei.

A maradék két szempont a látványvilág és szereplők. Ami a látványt illeti, a szélsőségek jellemzik a Skywalker korát, vagyis például a helyszínek meglehetősen szimplák (ahogyan erről más esett szó), viszont néhány scene kimondottan ütősre sikeredett. Nekem tetszett például a legelején az Ezeréves Sólyom menekülése a tiefighterek elől (bár a fénysebességgel való "szökellés" egyértelmű b@romság), vidzont szintén jó volt a Pasaana bolygón a sivatagi rally a  száguldó siklókkal és a repkedő rohamosztagosokkal, illetve Rey akciója a feléje száguldó Kylon Ren-vadászgép ellen. Végül tetszetősnek találtam a Kef Bir bolygón látható fénykard párbajt is Rey és Kylo Ren között. Az végső Exegolos jelenetsor - melyet J.J.Abrams a film csúcspontjának szánt - szerintem nagyon félrement, leszámítva a bolygó megjelenését (ami viszont tényleg nem rossz).

Ami a szereplőket illeti: a harmadik trilógia szereplőgárdája voltaképp nem rossz, a kérdés csak az, hogy a három legújabb fejezetet összehasonlítva, a IX. epizódban mennyire remekeltek a főbb karakterek az előző két epizódhoz képest? Nos, szerintem a legtöbb esetben túlszárnyalták a nyolcadik fejezetet, de többnyire alig haladták meg a hetedik epizódban nyújtottakat. Ha a karaktereket nézzük, személyes kedvencem Poe Dameron alakja (Oscar Isaac), aki a IX. részben kiemelt szerepet kap (voltaképp a felkelés vezetőjévé válik), Isaac pedig jól hozza a figurát. Érdekes karakter Rey is és a legújabb fejezetben Daisy Ridley kimondottan kitesz magáért, akárcsak Adam Driver, mint Kylo Ren. (Bár a gyengébbnek tekinthető Last Jediben ő kivételesen nagyobbat alakít.) Aki most gyengébb picit, az John Boyega, bár tény, hogy maga a karakter is kissé hátrébb szorul. Összességében a szereplők alakításaival nincs bajom (azzal együtt, hogy azért tegyük hozzá: egy Star Wars moziban szerepelni nem éppen a színjátszás magas iskolája).

Összegezve: a Skywalker kora egy közepes színvonalú Star Wars film (másodszor vagy akár harmadszor is újranézve), mégis remek szórakozás, ha valaki igazi hard-core rajongó (like me) és a kifejezetten élvonalbeli részeket már ezredszer is megnézte. (Nálam az élvonalat a három klasszikus rész jelenti plusz a Revenge of the Sith és a Rogue One.) Ha tehát a időnként ránk tör - például most a kijárási korlátozás (vagy netalán egy esetleg otthoni karantén) miatt - a Csillagok háborúja epizódok újranézése, a Skywalker korát se felejtsük ki (az erős középmezőnyből), mert néhány jó jelenete miatt megéri az újranézése.

*** 

Facebook oldalunk

A magyar iskolák március 16-án ideiglenesen, a tanév végéig bezártak, miután a kormány 5 nappal korábban (március 11-én) országos vészhelyzetet hirdetett az egész világot érintő koronavírus-járvány miatt. A lépésre szükség volt (sőt talán egy héttel hamarabb is megléphették volna). Március 16 óta a magyar diákok távoktatás keretében tanulnak otthon, miközben folyamatosan kapcsolatban vannak tanáraikkal, akiktől rendszeresen kapnak tananyagokat és számonkérő feladatokat. A járványhelyzet azóta súlyosbodott, március 28-án kijárási korlátozás is érvénybe lépett.

a kép csupán illusztráció [forrás]

A jelenlegi helyzetben az oktatás kapcsán három kérdés foglalkoztat mindenkit: 1. meddig tart még ez az egész? 2. mi lesz az idei érettségikkel? 3. mennyire hatásos a távoktatás?

Ami az első kérdést illeti: senki, még a WHO sem tudja sajnos a választ (hogy meddig tart a járvány jelentette vészhelyzet). A járvány tetőzése még sehol nem következett be, ugyanis napról-napra nő még mindig minden országban a fertőzöttek köre. Március 29-én 668 ezer volt a fertőzöttek száma (a Föld egészén), a három leginkább járványnak kitett ország pedig: az USA (124 ezer), Olaszország (93 ezer) és Spanyolország (73 ezer). (Kínában megállt a terjedés 81 ezer megbetegedésnél.) [forrás. worldometers] Rossz hír viszont, hogy amíg nem lesz vakcina (márpedig arra egy teljes évet várhatunk) nem biztos, hogy egyáltalán megállítható a járvány. A magyar közoktatás vezetői sem tudják tehát, hogy mi várható. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az idei évben (2020-ban) nem számíthatunk javulásra járvány-téren.

A második kérdés: mi lesz az idei érettségikkel? Jelenleg még a kormány álláspontjára vár mindenki, de annyi azért sejthető, hogy három lehetőség közül választanak majd. Az első az érettségik megtartása, különleges óvintézkedések megtételével, a második: az érettségik elhalasztása későbbi időpontra, harmadik pedig: on-line érettségik megtartása. A legelső verziót egyáltalán nem tartjuk jó megoldásnak, tekintve, hogy óriási járványügyi kockázatot jelent 100 ezer diák és közel ugyanennyi pedagógus iskolákba rendelése 1-2 hónapon belül. A második lehetőség, a halasztás ugyancsak jelentős problémákat vet fel, hiszen "tolhat" a felvételiztetési procedúrákon is, felborítva a bevált processeket. (Bár a teljes évnyi halasztás 2021-re, amikor két évfolyam érettségizne egyidejűleg, megfontolandó lehetőség.) Végül a harmadik forgatókönyv, az on-line érettségiztetés (amire legnagyobb az esély) új terep mindenki számára. Főleg informatikai - technikai kérdés, mert egy olyan stabil, nem meghekkelhető rendszerre van szükség, mely biztosan nem fagy le a kérdéses nap(ok)on. Nyilván a szóbeliktől ennél a verziónál el kell sajnos tekinteni.

Ami a harmadik kérdést, a távoktatás hatásfokát illeti: sem tanárként, sem szülőként nem tudok sajnos túl sok pozitívumot mondani. Az iskolák egy része szoros, másik része pedig laza kontrollt tart. Néhol napi szinte küldik és várják a tananyagokat illetve számonkéréseiket (jól működő felületek alkalmazásával), viszont túlterhelve a diákokat, másutt akadozik az egész és vagy nem működnek a kommunikációra kijelölt internetes felületek, vagy hektikus a tananyag kiküldés és a visszajelzés is (esetleg mindkét helyzet egyszerre érvényesül). A legfőbb probléma az, hogy a távoktatásnál nincs meg (vagy erősen csökkentett hatásfokú) a tanári magyarázatok lehetősége és a diákok lelkiismeretére van bízva, hogy mennyit foglalkoznak a tananyagokkal, melyeknek számonkérésére is korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre. Formalizált oktatásnál a tanulók fizikailag is jelen vannak a tanórákon, vagyis hallják, látják, érzékelik az oktatók előadásait (magyarázatait), illetve a számonkérések is jól ellenőrizhető formában, a valódi tudást kontrollálva történnek. A távoktatás hatásfoka sajnos maximum alig harmada csupán a formalizált oktatásénak.

Persze ügyes praktikákkal a 30% -os hatásfok feljebb tornázható. Az egyik ilyen, ha barátságos, de következetes módon végig megmarad a kapcsolat a diákok és tanárok között (nem csúszik ki a pedagógusok kezéből a kontakt). A másik lényeges dolog, hogy a diákoknak kiküldött tananyagok gondosan legyenek összeállítva: vagyis ezúttal nem kell maximalizmusra törekedni, inkább legyen látványos és szemléletes az összeállítás, sok képpel, ábrával, kevesebb lexikális tartalommal, hogy NE elvegye a kedvet a tanulástól (ebben az amúgy is nehéz helyzetben), hanem meghozza azt (többféle típusú szemléltető technikával) Végül harmadik elem, hogy a számonkérésekből inkább legyen most kevesebb, de több sikerélményre lehetőséget adó, mint napi szinten reménytelenül sok, ami inkább feladásra, mint tanulásra ösztönzi a gyerekeket.

Reméljük az idei tanév kérdései valahogyan megoldódnak majd és legfőképp a járvány-helyzet is javulásnak indul néhány hónapon belül.

*** 

Facebook oldalunk

Steven Soderbergh (Ocean's Eleven, Mint a kámfor) 2011-ben egy izgalmas thrillert készített "Fertőzés" (Contagion) címmel, mely megdöbbentő módon hajszál pontosan azt a történetet meséli el, melyet most átél a világ: egy Kínából kiinduló világméretű járványt, mely az egész emberiséget fenyegeti. 

A sztorihoz Soderbergh olyan sztárokat vett fel, mint Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Jude Law és Laurence Fishburne. A film egy család történetével indítja a cselekményt: megismerjük Emhoffékat, ahol az anyuka (Beth - Gwynet Paltrow) sokat utazik és eljut Kínába is. Itt aztán megbetegszik és hazatérve rosszul lesz, majd egy megrázó rohamot követően váratlanul meghal (és sajnos kisfia is). Az ok: egy ismeretlen kórokozó, mely pár nap alatt végzetes megbetegedéseket okoz az emberi szervezetben. (A filmbeli vírus az agyat támadja meg nem a tüdőt, mint a koronavírus.)

A fertőzés ellen nincs vakcina, nincs ellenanyag és nincs gyógyszer sem; viszont rendkívül gyorsan terjed és a kórokozó szervezetbe jutását követően már pár napon belül magas lázat és heves köhögést produkál. Az ismeretlen vírus - ez a film végén egyértelműen kiderül - a denevérektől indul ki, majd sertés kórokozókkal mutálódva jut el az emberekhez. Ebben is a jelenlegi járványt mintázza, hiszen a kutatók ma azt valószínűsítik, hogy a SARS-CoV-2 (koronavírus) is éppen ugyanígy indulhatott "világhódító" útjára a kínai Vuhan húspiacáról.

A "Fertőzés" drámai eseményeket tár elénk: a filmbeli vírus milliókat öl meg szerte a világban. Az USA területén bezárnak az iskolák és a boltok, éhínség köszönt az emberekre és összeomlik a közbiztonság rendszere is. Bűnözők rabolják ki az üzleteket és a házakat, tömegek ostromolják az élelem-osztó helyeket. Aztán megismerjük azokat az orvosokat, kutatókat is, akik végre megtalálják a járvány megállítására esélyes vakcinát: Dr. Ellis Cheevert (Lawrence Fishburne), Dr. Erin Mearst (Kate Winslet) és Dr. Leonora Orantest (Marion Cotillard). Mindhárman küzdelmet folytatnak a járvánnyal, így végre megkezdődnek az oltások. Csakhogy mindenki a vakcinára vár, így sorsolással döntik el, kik kaphatnak először.

Persze felbukkannak közben a nyerészkedők, a másokat becsapó ügyeskedők is, akiket a filmben Alan Krumwiede (Jude Law) jelenít meg. Ő egy népszerű blogger, aki úgy szerez milliókat a számlájára, hogy egy hamis gyógyszert reklámoz oldalán és tönkreteszi a járvánnyal küzdő Cheevert doktor hírnevét. Jude Law új oldalát mutatja meg a karakterrel, miközben figurája figyelmeztet bennünket a hiszékenységünkkel visszaélők veszélyére. (Ez is aktuális a mostani helyzetben.)

Az Emhoff család két megmaradt tagja: Mitch (Matt Damon) és kislánya Jory (Anna Jacoby-Heron) átvészelik a nehéz időket és megússzák a járványt. Sajnos azonban 2,5 millió amerikai áldozatául esik a kórokozó pusztításának. A jelenlegi koronavírus-járvány még sajnos terjedőben van és az USA területén fertőz leginkább. Posztunk megírásakor 104 ezer amerikai volt fertőzött és 1704 elhalálozást regisztráltak az Egyesült Államok területén. A világ egészét nézve pedig jelenleg 601 ezer fertőzésnél és 27 ezer halálos áldozatnál járunk.

Reméljük Soderbergh 2011-es filmjének történetét nem követi a COVID-19 terjedése és a járvány hamarosan mérséklődni fog, nem elérve a több milliós filmbeli áldozatszámot. A "Fertőzés" című thrillert nézve mindenesetre bepillantást nyerhetünk egy sötét jövőképbe, elképzelve hová fajulhat egy modern-kori világjárvány. De megtekintése mellett ne felejtsük el a védekezés lehetőségeit sem. 

*** 

Facebook oldalunk

Épp 87 éve született meg Németországban, 1933 március 24-én az Ermächtigungsgesetz, azaz a felhatalmazási törvény, mely bevezette az egészen 1945 májusáig (vagyis a világháború végéig) tartó náci diktatúrát. A törvény eredetileg 4 évig volt érvényes, ám 1943-ig kétszer is meghosszabbították, majd Hitler a háború kellős közepén rendeletileg határozatlan idejűre módosította hatályát. A jogszabály a törvényhozói jogkört teljes mértékben a német kormányra ruházta, vagyis tulajdonképpen kiiktatta a parlamentet (a parlament formailag megmaradt ugyan, csak épp díszletként, valódi befolyás és erő nélkül).

A Reichstag, német parlament 1933-ban

Adolf Hitler és pártja (NSDAP) az 1932 július 31-én lezajlott választásokon nyert először, majd november 6-án újra. Bár a nácik abszolút többséget egyik alkalommal sem tudtak szerezni, Hindenburg köztársasági elnök mégis kénytelen volt rájuk ruházni a hatalmat és Hitlert kancellárrá kinevezni, tekintve, hogy nem volt más kormányzóképes erő Németországban. Hitler tehát 1933 január 30-án kancellár lett és azonnal meg is kezdte a náci diktatúra kiépítését. Ennek egyik legelső lépése volt, hogy hatalomra jutása után 53 nappal megalkotta a bevezetőben említett felhatalmazási törvényt.

A diktatúra kiépítésének azonban voltak más elemei is: ilyen volt a pártok betiltása, a szabad választások rendszerének kiiktatása, az állami erőszakszervezetek teljhatalmának biztosítása, a polgári szabadságjogok felfüggesztése, a sajtó, rádió és tömegtájékoztatás közvetlen pártirányítás alá helyezése, a cenzúra bevezetése és végül a propagandára illetve általános megfélemlítésre épülő totalitárius állam létrehozása.

Az RSHA és az SS legfőbb vezetői: Himmler, Heydrich és a GESTAPO vezetője: Heinrich Müller

Ami az állami erőszakszervezeteket illeti, azokat a Heinrich Himmler belügyminiszter jobb kezeként ismert Reinhard Heydrich (majd meggyilkolása után Ernst Kaltenbrunner) vezette Birodalmi biztonsági Főhivatal fogta össze (németül: Reichssicherheitshauptamt). Ide tartozott a GESTAPO (Titkos Államrendőrség = Geheime Staatpolizei) is mint a hivatal 4. ügyosztálya. Ez az egység foglalkozott az úgynevezett "zsidó ügyekkel". Az RSHA mellett az 1925-től működő SS (Védőosztag vagy Schutzstaffel) jól szervezett hálózata biztosította Hitler teljhatalmát, hiszen tagjai kifejezetten a Führerre (és nem a német népre, vagy Németországra) tettek esküt. Az SS jelmondata így hangzott: „Meine Ehre heißt Treue” („A hűség a becsületem”).

Az RSHA és az SS információkat gyűjtött a lakosságról és teljhatalommal eljárva bármit megtehetett azokkal, akiket a náci hatalomra veszélyesnek találtak, vagy akiknél a náci-rezsim kritizálásának gyanúját érezték. Hitler egyik legelső kritikusát, Fritz Gerlich történész-újságírót, már a Führer hatalomra jutása után másfél évvel (1934 júniusában) a dachaui koncentrációs táborba zárták, ahol még ugyanabban a hónapban meg is ölték.

A lakosságot 1933 márciusától a Joseph Goebbels propaganda-miniszter által vezetett szervezetek nemzetiszocialista üzenetei manipulálták, melyeket eleinte csak a nácik hivatalos lapjában (Völkischer Beobachter) jelentek meg, később viszont már a rádióból és más újságokból is elérték az embereket. Az egész háború alatt megtévesztő információkat közöltek a fronthelyzetről, az 1943-tól sorozatossá váló vereségekről és Németország ellenfeleiről.

Joseph Goebbels propaganda-miniszter

A hitleri német állam - mely a Weimari Köztársaság helyébe lépett - 1933 és 1945 közt sajátos rendszerben működött: a lakosság nagyobbik része egészen az első nagy háborús kudarcokig hitt a Führerben. Eltűrte az 1935-ös nürnbergi zsidótörvényeket, a nagy könyvégetéseket, náci felvonulásokat, a sajtó és szabadságjogok korlátozását és a diktatórikus berendezkedés kialakítását is. Közben azonban az első háborús sikerek után - Lengyelország, Dánia, Norvégia és Nyugat-Európa sikeres lerohanását és legyőzését követően - eljött az első vereségek ideje is.

Moszkva alatt a német hadsereg (Wehrmacht) 1941 végén óriási csatát vesztett, amit egy évvel később 1942 végén (és 1943 elején) a sztálingrádi fiaskó követett. A Volga parti városban már 300 ezer német katonát vesztett a Reich és a Führer. Következett 1944, mely rögtön három nagy változást hozott: kimerült a német gazdaság, merényletet kíséreltek meg Hitler ellen és az angolok-amerikaiak partra szálltak Normandiában. A három csapásban - melyhez az utolsó német ellentámadások kudarcai is társultak (pl ardenneki vereség) - összeomlott Hitler idegrendszere: egyre jobban erőt vett rajta a Parkinson-kór (állandósult kézremegése) és szinte mindenkivel szemben gyanakvás alakult ki benne. Innentől egyre több hibás döntést hozott, illetve egyre több értelmetlen utasításokat adott ki.

Hitler 1945 márciusában, az egyik utolsó róla készült felvételen

Mind a náci Németország, mind pedig hadserege 1944 végére összeomlott, így a végső vereség Hitler öngyilkossága után (1945 április 30.) nem sokkal elkerülhetetlenül bekövetkezett. Az 1933 március 24-én megalkotott felhatalmazási törvénnyel létrejött hitleri, diktatórikus rendszer végül közel 7 millió német halálát okozta. /2020.03.27.20:10/

*** 

Facebook oldalunk

Nem éltem még abban az időben, amikor 1963 november 22-én az Egyesült Államok 35. elnökét, az akkoriban 46 éves John Fitzgerlad Kennedyt lelőtték Dallasban. Viszont már 18 éves voltam, amikor 1991-ben Oliver Stone, a kiváló amerikai rendező (A szakasz című, Oscar-díjas háborús film készítője) megalkotta a Kennedy-merényletet feldolgozó "JFK - A nyitott dosszié" című drámáját. A sztori akkoriban óriási port kavart és sokak számára (többek közt az én esetemben is) örökre meghatározta az eseményhez való viszonyulást.

John F. Kennedy szinte minden szempontból megosztó személyiség volt: fiatalon lett elnök és megnyerő külseje illetve sármja nagyon sok szavazóban keltett szimpátiát iránta. Ezt a benyomást erősítette gyönyörű felesége, Jacqueline Bovuier megjelenése és kisugárzása is, így ketten együtt a fiatalos, sikeres és lendületes politikuspár illúziójáról győztek meg mindenkit. A "kirakat" csillogása mögött azonban egészen más volt a helyzet: Kennedy komoly gerincproblémákkal küzdött (gerinctámasztó fűzőt kellett viselnie egész életében), egészsége korántsem volt tökéletes egyéb szempontból sem és legalább 10 szeretővel volt kapcsolata házassága alatt. (Szeretői közé tartozott hosszabb rövidebb időre például Marilyn Monroe és Marlene Dietrich is.)

Személyiségének vegyesen megítélt aspektusa volt, hogy egy nagyon szűk bizalmi kört vont csupán be döntéseibe, másokat teljesen kizárt környezetéből. Mindenes tanácsadója Kenneth Patrick O'Donnell volt aki leginkább befolyásolni tudta, illetve testvére Robert Kennedy. Harmadik bizalmasa Robert McNamara védelmi miniszterként segítette kormányzati céljaiban. Ugyanakkor a hadsereg más vezetőivel, az FBI igazgatójával, vagyis John Edgar Hooverrel és a CIA első emberével, Allen Welsh Dulles igazgatóval kifejezetten fagyos volt kapcsolata. Sajátos elkülönülésében szerepet játszott ír származása és katolicizmusa is, melyek teljesen egyediek az amerikai elnökök sorában (nem volt másik katolikus elnöke sem előtte sem utána Amerikának) és az "ír belső kör" elkülönülésének érzetét keltette kabintejében.

Ami Kennedy politikai döntéseit illeti: javára írandó az űrkutatási program beindítása, a békehadtest megalapítása, az amerikai gazdaság bővülése, a maffia visszaszorítása, a háborúval fenyegető kubai rakétaválság megoldása, forródrót létesítése a szovjetekkel az atomcsend egyezmény tető alá hozása és a Fehér Ház megszépítése, illetve az elnöki hivatal népszerűségének, tekintélyének megnövelése. Ugyancsak sokak szemében számított, hogy lépéseket tett a faji diszkrimináció visszaszorításáért és szerette volna megakadályozni a vietnámi háború kiszélesedését illetve a hidegháború elmélyülését. Később bebizonyosodott: ez utóbbi két törekvése volt a legnagyobb probléma környezetében és óriási ellenszenvet keltett iránta  a hadseregben, a fegyvergyárosoknál illetve a CIA vezetőiben (ez okozta végzetét is).

A merénylet furcsaságai

Ami azt a bizonyos napot illeti: 1963 november 22-én 12 óra 30 perckor Dallasban, az Elm Street -re kanyarodva, - miközben nyitott tetejű kocsijával a kereskedelmi központba (Trade Mart) tartott az elnöki autó (és kocsisor) - váratlanul három, (mások szerint hat) lövés érte Kennedyt és a vele egy autóban utazókat. A halálos fejlövést kapott elnököt azonnal kórházba szállították, de ott 13 órakor elhalálozott. A merényletet követő 82. percben a rendőrség elfogta a 24 éves Le Harvey Oswaldot, aki a hivatalos jelentés szerint a közeli tankönyvtár ötödik emeletéről lőtte le Kennedyt (az első lövésnél 53, a másodiknál 73, a harmadiknál pedig 81 méterről) mégpedig magányos elkövetőként, segítők és társak nélkül.

Illusztráció arról, hogy hány helyen lehettek mesterlövészek, akik mind a nyilakkal jelzett pontra, az elnöki limuzinra céloztak

Fegyverét, egy Carcano márkájú, 6,5 mm -es, forgó-tolózáras gyalogsági karabélyt, ő maga rendelte meg 20 dollárért. Két nappal a merényletet követően Oswaldot megpróbálták a megyei börtönbe átszállítani, ám a művelet közben, a rendőrség alagsorában egy Jacob Leon Rubinstein nevű (Jack Ruby -ként ismert) személy, 70 rendőr és több tucat újságíró előtt, élő egyenes TV adásban, közvetlen közelről lelőtte.

Az új amerikai elnök, Lyndon B. Johnson a Legfelsőbb Bíróság elnökét, Earl Warren főbírót bízta meg a merénylet kivizsgálásával. A Warren-bizottság 1963 december 5 és 1964 szeptember 24 között, mintegy 10 hónapon keresztül nyomozott Kennedy meggyilkolásának tárgyában, melynek során alaposan megvizsgálták a merénylet legfontosabb dokumentumát, a gyilkosságot megörökítő, 26 másodperces Zapruder-filmet is. Abraham Zapruder, 58 éves ruhagyáros teljesen véletlenül vette fel aznap Bell & Howell típusú kamerájával az eseményeket. (Később szinte kockánként milliószor tanulmányozták a hatóságok.) A bizottság végül 10 hónap után - a szemtanúk kihallgatását követően - arra a következtetésre jutott, hogy Oswald magányos merénylőként követte el tettét és az őt lelövő Ruby is teljesen egyedül cselekedett. Az amerikai közvélemény szinte egységesen utasította el a jelentést, alig akadt olyan, aki elhitte volna. A mai napig az USA -ban minden közvélemény-kutatás azt az eredmény hozza, hogy az amerikai lakosság elsöprő többsége szerint John F. Kennedy haláláért NEM Lee Harvey Oswald a felelős. A lehetséges elkövetők (és kitervelők) a legtöbb ember szerint a következők: amerikai maffia, Fidel Castro kubai elnök, Nyikita Hruscsov szovjet vezető és végül: az amerikai fegyvergyárosok - szenátorok - CIA vezetők - tábornokok köre.

Oliver Stone 1991-es filmje

A világhírű rendező drámájának középpontjában Jim Garrison new orleansi kerületi ügyész áll, aki saját elhatározásból kezd nyomozást a merénylet ügyében. Mivel ő maga sem tudja elfogadni a Warren-jelentést, csapatával együtt arra készül, hogy kiderítse a valóságot. A ténylegesen is komoly nyomozást folytató Garrisont a filmben Kevin Costner alakítja. A film elejétől a végig azt sejteti, hogy Kennedy meggyilkolása mögött egy kiterjedt összeesküvés állt, melyet az egész ügyet végigkísérő furcsaságok is bizonyítják.

Ami valóban szöget üt az ember fejében a filmet megtekintve az a következő 8 körülmény: 1.) Miért követtek el az elnök biztonságáért felelős biztonsági szolgálatok annyi hibát és hanyagságot azon a bizonyos napon, a dallasi elnöki látogatás megszervezésekor? (Nyitott tetejű autó, logikátlan útvonal, kevés ügynök a helyszínen, őrizetlen tetők, felderítetlen ablakok mindenhol az útvonalon ... stb, stb) 2.) Hogyan volt lehetséges, hogy mindössze 82 perc alatt kézre tudták kerítették Lee Harvey Oswaldot és néhány órán belül már be is mutatták életrajzát, életének minden "gyanús" percével együtt (mintha csak készenlétben állt volna anyaga)? 3.) Hogyan volt képes a korábban csak közepes lő-eredményeket produkáló Oswald, a merényletkor mesterlövészeket megszégyenítő lövések leadására (néhány másodperc alatt) egy kifejezetten nem túl jó minőségűnek tartott és rosszul beállított optikájú karabéllyal? 4.) Miért csúszott 48 órát Oswald hivatalos rendőrségi kihallgatása, mely idő alatt 70 rendőrt kikerülve lelőhette őt Ruby? 5.) Miért nem vették figyelembe a vizsgálatok során azokat a szemtanúi vallomásokat, melyek nem a tankönyvtárból leadott lövésekről szóltak, hanem arról, hogy máshonnan is lőttek az elnökre, (illetve hogyan halálozhattak el sorra a merényletet követő hónapokban és években a hivatalos verziónak ellentmondó tanúvallomások megtevői)? 6.) Miért tűnt el Kennedy boncolási jegyzőkönyve? Ha valóban elégették, miért és kinek a parancsára? 7.) Hogyan lehetséges, hogy három lövés (és három lövedék) olyan nyomokat és sérüléseket hagyjon az elnöki limuzinban és a benne ülő testekben, mint amilyenekről a jelentések szólnak? Ha a sebek és nyomok alapján kizárt a három lövés, akkor kik és honnan lőttek még az elnökre? 8.) Végül miért pont az a két ember kapta a legtöbb szerepet és hatalmat a merénylet felderítésében, akik Kennedy ellenségei voltak, mert az elnök leváltásukra és hivatalaik átszervezésére készült. Ők John Edgar Hoover FBI igazgató és Allen Welsh Dulles CIA vezető.

A valódi Oswald és Ruby

A forgatókönyv és a rendezés fokozatosan építi fel a történeten, lassan, de folyamatosan "adagolva" a furcsaságokat és hagyja, hogy a nézőben fokról fokra merüljenek fel a logikus kérdések. A hosszú, három órás játékidő nem tűnik soknak, mert érdeklődésünket egyetlen percre sem ereszti el a rendezés színessége és a színészek kitűnő játéka. Elsőként említhető ki Kevin Costner alakítása, aki hitelesen jeleníti meg a megszállottá váló ügyészt, a családjáért aggódó, de őket kényszerűen elhanyagoló apát és az igazságit konokul, eltökélten kideríteni akaró idealistát. Karaktere színes, és Costner ki is hoz belőle mindent. Ugyancsak élvezetes játékot nyújt a feleség szerepében a gyönyörű Sissy Spacek és Oswaldként Gary Oldman, aki külsejét tekintve is nagyon hasonlít a valódi merénylőre. Számomra hiteles Tommy Lee Jones is, mint az összeesküvésben kulcsszerepet játszó FBI ügynök (Clay Shaw), akit annyira védelmez a Johnson kormányzat, hogy Garrison képtelen bármit is rábizonyítani. Végül zseniális mister X szerepében Donald Sutherland, akinek jelenet (a film közepén) összefoglalja Oliver Stone véleményét a Kennedy-merényletről, hiszen kimondja kik tették.

Végkövetkeztetések, film és valóság

Itt el is érkeztünk a film igazi üzenetéhez, amivel a magam részéről maximális egyetértek: arról van szó, hogy Kennedynek azért kellett meghalnia, mert bel- és külpolitikája 1962/63 -ban túl sok érdeket sértett Amerika legfelsőbb köreiben (Deep State). Maguk az amerikai titkosszolgálatok (plusz a CIA és az FBI) illetve a hadsereg-vezetés ölette meg, a mögöttük álló és velük érdekközösséget alkotó szenátori csoportok (fegyvergyárosok) közreműködésével, hogy megakadályozzák Kennedy politikai irányváltását.

Az USA valódi urai 1963 novemberében: Dulles CIA igazgató és Hoover FBI vezető

Ez az irányváltás ugyanis fenyegette pénzügyi és egyéb érdekeiket: Kennedy csökkenteni akarta Amerika részvételét a vietnami háborúban (sőt ki akarta vonni az amerikai csapatokat is Indokínából), ami a fegyvergyárosok megrendeléseit és bevételeit is csorbította volna, nem beszélve a háborút akaró, ambiciózus tábornoki- és tiszti kar "cserben hagyásáról". Ez volt a fő probléma Kennedyvel. Halála viszont megoldotta a Deep State szinte minden problémáját: Amerika nyakig merülhetett a vietnami háborúba (ami azért tegyük hozzák végül nem teljesen úgy végződött, ahogyan azt Kennedy halálakor még hitték), amellett folytatódhatott a hidegháború is (amit Kennedy szintén mérsékelni akart), leállították a CIA átszervezését (amitől Dulles annyira tartott és amiért részt vett a merényletben, majd annak eltussolásában), illetve a bankjegykibocsátás is megmaradt a FED (Federal Reserve System) kezében. Ami a maffiát illeti: Oliver Stone szerint nekik is volt szerepük a merényletben (a helyszínen voltak embereik), mert Kennedy a maffiát is üldözte.

A Kennedy-merénylet a mai napig a legnagyobb érdeklődésre számot tartó múltbeli esemény Amerika történetében. Bár az akták túlnyomó részének titkosítását már feloldották, valójában az 1963 novemberében elzárt iratok egy kis hányada (épp a legfontosabb anyagok) ma sem hozzáférhetőek. Nyilván nem véletlenül. /2020.03.26.11:50/

Felhasznált anyagok:

• Kennedy élete és rejtélyes halála - történelemcikkek.hu - 2015.02.14.
• Hahner Péter: A nem létező rejtély Panem Kiadó, Bp., 2013
• A három leghíresebb merénylet - történelemtanulás blog - 2014.11.02.
• Kinek ált érdekében Kennedy megölése - Fabius - 2017.08.03.
• A Kennedy-merénylet 10 aspektusa - Morpheusz blog - 2017.10.28.

***

Facebook oldalunk

Az Amerikai Egyesült Államok 1783-ban történt megalakulása óta már a 45. elnöknél járunk, hiszen Donald Trump ezzel a "sorszámmal" lépett hivatalába 2017 január 20-án. Bár az USA elmúlt 237 évében voltak jó és rossz elnökök is (akiknek megítélését lehet vitatni), viszont néhány esetben tagadhatatlan a történelmi jelentőség jogossága. Az egyikük George Washington (1732-1799)

Épp 231 évvel ezelőtt, 1789 április 30-án lépett hivatalába, az akkoriban 57 éves virginiai dohányültetvényes, aki később az ország fővárosának névadója és a "Nemzet Atyja" címét is elnyerte. Egyetemi tanulmányai után földmérőként dolgozott, majd a katonai pálya felé fordult és lett segédtiszt, 1753-ban. 

A tudományok iránt fogékony fiatalember az akkoriban terjedő szabadkőműves mozgalom iránt is érdeklődést mutatott (sőt tagja is lett egy ilyen páholynak). Katonai karrierje az úgynevezett "Hét éves háborúban" indult felívelésnek: 1756-ban már fontos csapattisztként vett részt a franciák ellen vívott monongahelai csatában, ahol még francia-indián győzelem született. Később viszont sikeres ütközetek főszereplőjévé vált és 1760-ra (alig 28 éves korára) elérte az ezredesi rendfokozatot is. Közben megnősült, meggazdagodott és mint megbecsült, elismert és sikeres katonatiszt várta az első kontinentális kongresszust, mely az angolokkal szembeni felkelés (függetlenségi háború) kiindulópontja lett. A második ilyen kongresszuson Washingtont választották az amerikai csapatok főparancsnokának. A függetlenségi nyilatkozat elfogadására 1776 július 4-én került sor. A kibontakozó függetlenségi háborút végül Amerika megnyerte ugyan, de a békekötést (1783 szeptember 2.) John Adams, Benjamin Franklin és John Jay írták alá.

 George Washington elnöksége 1789 és 1797 közt tartott, tisztségét John Adams -szel szemben nyerte el. Hivatali  esküjét New Yorkban tette le (1789 április 30-án), majd 4 alig miniszterből álló kormánya később átköltözött Philadelphiába. A Fehér Ház alapkövét 1792 október 13-án helyeztette le, így ez az épület lett a főváros első középülete.

Elnöksége elején Washingtonnak olyan gondokkal kellett megküzdenie, mint az első alkotmány létrehozása (az abban való részvétel), az égetett szeszekre kivetett adók elleni tüntetések leverése ("whisky-lázadás") és az 1785-1795 közti indián felkelés fegyveres elfojtása. Második elnöki ciklusának központi témája már az Európával való viszony (és a külpolitika) lett: Washington a forradalmi Franciaországgal semlegességre, Angliával pedig békés kapcsolatokra törekedett. Halála után 12 évvel mégis kirobbant egy angol - amerikai háború (war of 1812) és csak ezt követően kezdődött a két ország kapcsolatainak valódi rendeződése. Washington külpolitikája összességében eredményes volt: sikerült Spanyolországgal is előnyös szerződést kötnie Florida határairól (San Lorenzo-i szerződés) és az akkoriban spanyol területnek számító Mississippi-torkolat kereskedelmi megnyitásáról. 

Mintegy 8 esztendőnyi elnökösködés után, 1797-ben úgy döntött, hogy nem indul harmadszor is az elnöki székért (noha ekkor még lehetséges volt a három, vagy több ciklus kitöltése is). Visszavonult és a vezetést átadta John Adams számára. Washington élete utolsó két évében birtokain gazdálkodott és desztilláló üzemével foglalkozott. A halál 1799 december 14-én, 67 éves korában érte el. 

 Washington az egydolláros bankjegyen 

George Washington történelmi jelentősége: 

Kulcsszerepe volt a Függetlenségi Háború végkimenetelében, mint a kontinentális hadsereg főparancsnoka és fontos, moderátori szerepet töltött be az amerikai alkotmány megvitatásában illetve megszövegezésében. Kiemelendő, hogy első elnökként stabilizálta az USA belső viszonyait, sőt rendezte az Egyesült Államok kapcsolatait a jelentősebb európai hatalmakkal. George Washingtonnak szerepe volt abban is, hogy az USA számára kedvezően alakuljon a déli határrendszer, a Spanyol Birodalommal közös határvonalon. /2020.03.24.23:35/

*** 

Facebook oldalunk