Már lassan 4 hónapja (január elseje óta) nézhetjük minden hétköznap este a Bátrak földje című magyar történelmi teleregény újabb és újabb részeit (az egyik hazai TV csatornán) mégpedig intrikák, családi rejtélyek és egy szerelmi háromszög (vagy négyszög) érdekes alakulásán szórakozva. Már közel járunk a 80. epizódhoz és ezzel sajnos az első évad befejezéséhez is, így talán érdekes lehet számunkra felidézni, a történet valódi főhősnőjének életét. De előbb néhány gondolat a sorozatról.
Kalamár Tamás, Lányi Balázs és Josie Day íróként, Kinizsi Ottó, Koblicska Örs, Szilágyi Fanni és Végh Zoltán pedig rendezőként vesz részt a teleregény részeinek megalkotásában. A sztori keretét egy XIX. századi magyar arisztokrata-család mindennapjai adják, akik egy fiktív magyar faluban, Rokocán élnek. Mivel azonban a jelenetek nagy részét a nagytétényi kastélyban vették fel, a történet valós alakjai leginkább a kastélyt akkoriban birtokló szentgyörgyi - Hugonnai családdal vonhatók párhuzamba.
Az idő és hely tehát adott: 1865-ben járunk (a kiegyezés előtt két évvel), a Monarchia megszületésének küszöbén, mégpedig a vidéki Magyarországon. Ferenc József, Sissi, Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula kora ez, melyben még az arisztokraták, grófok és bárók diktáltak. Pest jelentős fejlődést mutat: európai nagyvárossá növi ki magát.
Az ipari forradalom ekkoriban kezdi komolyabban elérni és befolyásolni hazánk fejlődését (ekkor kezdődnek a nagy vasútépítések), ám a valódi modernizáció még nem minden területen érezhető: a nők helyzete például még mindig szinte középkori, nincs választójoguk és az egyetemeken sem tanulhatnak (egyelőre). Ugyanakkor már nyiladozik az új világ is (a jobbágyság intézménye már 12 éve megszűnt, de városi munkásság még nem alakult ki, ahogyan a polgárság és a polgári értelmiség is nagyon vékonyka réteget alkot) így egy furcsán kettős, régi és új, feudális - újkori világ jellemzi ezeket az éveket Magyarországon.
A sorozatról, röviden
A teleregény alaptörténetének középpontját alkotó bárói famíliában a családfő, Rokoczay Károly, ravasz, hatalmat-szerető ember, akinek legfőbb célja a birtokaihoz és falujához közel elhaladó vasút megépítése és saját befolyásának kiterjesztése a vármegyében. A karaktert alakító Ilyés Róbert kétségtelenül karizmatikusan jeleníti meg a figurát. Felesége, a csinos Jozefin bárónő, akit Fodor Annamária játszik a sorozatban, szintén akaratos természetű, keménykezű asszony, aki azonban képes a szenvedélyre is, csak éppen nem férjével, hanem a sudár termetű kovács-fiúval, az alig 27 éves Vető Zalánnal (Koltai-Nagy Balázs alakításában). Titkos viszonyuk a sztori egyik színfoltja.
A középkorú párnak két lánygyermeke van: a 25 éves Anna és a 16 éves Ilona. Anna, akit a gyönyörű Szász Júlia alakít, nem tipikus baronesz, vagyis nem a földesúri kastélyokban élő bárókisasszonyokra jellemző dolgok érdeklik, mint a bálak, drága ruhák, a bécsi divat vagy éppen a gróf-ifjak, hanem meglepő módon az orvostudomány. Titokban Darwint olvas és Semmelweis Ignác értekezéseit tanulmányozza, eltitkolva érdeklődését családja elől. Szintén titokban a falu határában táborozó, de a gyógyításban jártas cigány asszony, Baba (Spolarics Andrea) tanítványa lesz szabadidejében, hogy tőle lesse el az orvoslás fortélyait. Közben különleges viszonyba kerül a település két heves vérmérsékletű ifjújával is: Csizmadia Imre csendőr hadnaggyal (Bárnai Péter) és a szenvedélyes Torzsa Sándor szőlősgazdával (Kenderes Csaba). A csendőrtiszt egyenes, bátor szívű és snájdig megjelenésű, Torzsa Sándor viszont - akinek inkább az apja, Torzsa Mihály vezeti a parányi kis családi gazdaságot, mintsem a fia - lázadó természetű, izgalmas, forrófejű alak. A három fiatal közt sajátos szerelmi háromszög alakul ki, mely azonnal négyszöggé válik, amikor a csinos szobalány, Bodza Katica (Litauszky Lilla) előbb Sándor, majd a csendőr hadnagy iránt mutat érdeklődést.
A központi konfliktus tehát egy szerelmi viszály, melyhez több mellékszál kapcsolódik, például a Torzsa család kálváriája. Torzsa Mihály és Terka (akit Dér Denisa alakít) szeretetben élnek ugyan, de titkolják, hogy legidősebb gyermekük, Torzsa Rózsa (Radnay Csilla) évekkel korábban egy kislánynak adott életet, akit a falu előtt sajátjukként nevelnek. Rózsa a helyi kocsmában dolgozik és reménytelennek tűnő szerelmet táplál a zsidó szatócs, Tulipán Jakab (Hajmási Dávid) iránt.
Négy karakter még feltétlenül említést érdemel: Rokoczay Móric, a báró minden hájjal megkent, ügyeskedő és gátlástalan fia (Jaskó Bálint), Vető Mariska (Takács Nóra Diána) a bárónő szerethető komornája, a bölcs, mindenkivel törődő Péter atya (Pataki Ferenc) és a csendőr hadnagy édesanyja, Zsuzsa asszony (Tóth Ildikó). Mindannyian időről-időre befolyásolják a kulcsfigurák sorsát, nélkülük nem lenne teljes a történet. Mint ahogyan a többiek nélkül sem, akik bár szintén kiváló karakterek és szereplők, most - bocsánatot kérve - a központi téma elsőbbsége miatt, ezúttal nem mutatunk be.
Roczai Anna alias Hugonnai Vilma grófnő
Ahogyan a fenti áttekintésből is kiderült, az egész alaptörténet kulcsfigurája, a báró nagyobbik lánya: Rokoczay Anna, aki bizony nem nagyon illik az 1865-ös esztendőre jellemző fél-feudális magyarországi viszonyok közé. Nőként is a férfiakkal azonos megbecsülést, elismerést követel, az "erősebbik nemmel" azonos jogokat vár el környezetétől (és a világtól), lázadó szellemű és a nők számára ekkoriban Magyarországon még elérhetetlen orvosi pálya érdekli. Bár egyszer kísérletet tesz arra, hogy bécsi orvosi karra bekerüljön, próbálkozása kudarcot vall egy bosszú-szomjas férfi ismerőse (Florian gróf) gonoszsága miatt.
A nagytétényi kastély 1914-ben
A valóságban Anna karakterének megfelelője, Hugonnai Vilma (1847-1922) grófkisasszony, aki szintén a forgatásoknak helyszínt adó nagytétényi kastélyban élt, pontosan abban az időben, amikor a teleregény cselekménye is játszódik. (1865-ben csak 18 éves volt.) A Szentgyörgyi-Hugonnai család 1822-ben nyert grófi címet. Konkrétan Vilma nagyapja, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond kapta azt meg I. Ferenc császártól, Hugonna községgel együtt. Második házasságából született Kálmán nevű fia, a kis Vilma édesapja, akit már a családban elsőként - friss birtokadomány után - Hugonnainak hívtak.
Vilma 5 testvér mellett nőtt fel a hatalmas kastélyban, ahol tbc -ben szenvedő édesanyja nem sokat tudott törődni vele. A fertőzésveszély miatt a grófnő nem engedte ugyanis magához közel gyermekeit. Vilma ugyanúgy lázadó szellemű, világra kíváncsi természetű leányzó volt, mint a teleregény Annája. Viszont Vilma a legkevésbé sem tudhatott boldog gyermekkort magáénak: hiányzott neki a szülői szeretet. Bár Pesten tanult leányiskolában, tanulmányai után hazavágyott, de a nagytétényi kastélyban is csak a hűvösség várta. Így végül egy korai házasságba meneküléstől remélt változást életében. Fiatalon, alig 18 évesen lett felesége a nála 20 évvel idősebb Szilassy György birtokosnak. Házasságuk sajnos nem működött jól, bár három gyermeket is adott a párnak (három kisfiút: Györgyöt, Kálmánt és Bélát. A legelső kisfiú 1866-ban született) A férj sokat kártyázott, kaszinózott és mulatott, sőt nőügyei is akadtak. Vilma eközben folyton otthon ült és gyerekeivel való foglalkozás mellett könyveit bújta. Érdekelni kezdte az orvostudomány.
Végül egyezséget kötött férjével: ha elengedi őt Svájcba (Zürichbe), hogy ott elvégezhesse az orvosi egyetemet, akkor ő feleségként hagyja, hogy a férfi élje tovább saját életét. Az alku eleinte működött, de közben a férj eljátszotta kártyán egész vagyonukat, így Vilma mostoha körülmények között végezte el az egyetemet 1872 és 1879 között (egy olcsó diákpanzióban élve). Végül sikeresen orvosi oklevelet szerzett (1879-ben). Hazatérve azonban csak a szegénység várta és egy pesti bérlakás, miközben a több évnyi távollét miatt gyermekei is kicsit idegenként fogadták. (A három gyereket a nagymama - férjének édesanyja - nevelte, míg Vilma Svájcban tanult.)
Elvált férjétől (hivatalosan: 1886-ban) és orvosként praktizálva próbált új életet kezdeni, ám orvosi diplomáját a magyar állam nem fogadta el, mert nő ekkoriban nem dolgozhatott orvosként a Magyar Királyság területén. Kénytelen volt egyszerű bábaként munkát vállalni egy pesti klinikán, dr Trauffer Vilmos szülész-nőgyógyász mellett. A bába-tevékenységgel párhuzamosan azért szegények orvosaként sok emberen segített (mint nem "hivatalos" háziorvos).
Közben megismerkedett második férjével, a műegyetem tanárával, Wartha Vince vegyésszel. Kapcsolatuk 1887-től jó házasságot hozott, egy gyerekkel is megajándékozva őket (kislányuk, Wartha Vilma 1888-ban született). Férje kérésére abbahagyta a szülésznői munkát és helyette minden energiáját orvosi diplomájának elismertetésére fordította. Ez végül hosszú évek után, 1897-ben csak olyan áron sikerült neki, hogy a budapesti orvosi egyetemen végszigorlatot kellet tennie. De sikerült és bár ekkor már 50 éves volt, elmondhatta magáról, hogy ő Magyarország első orvosnője.
Hugonnai Vilma életének utolsó 24 éve sikeres volt: orvosként dolgozott, egészségügyi tankönyveket írt, pesti iskolákban tanított és mindent megtett azért, hogy nők is tanulni tudjanak a magyar egyetemek orvosi karain. (Erről 1895-ben született először rendelet.) Az első világháború alatt katonaorvosként dolgozott és 14 magyar városban szervezett (orvosokból és nővérekből) betegellátó hálózatot. Végül 1922 tavaszán hunyt el Budapesten, 74 évesen.
Harmat Árpád
***
